A tudós és követői a piramis valamennyi ismert méretét papírra vetették, matematikai összefüggéseket állítottak fel, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Nagy Piramis maga a kőbe álmodott Biblia. Megtalálható benne valamennyi ószövetségi történet a Teremtéstől, a Bűnbeesésen át az Özönvízig és Mózesig, de Jézus és a Végítélet is. Ez pedig azt jelentette, hogy újabb elméletet dolgozhattak ki a piramisok építésével kapcsolatban…

A XIX. században a régészet divatos foglalatosság lett, amelyet lelkesen űztek a legkülönbözőbb foglalkozású emberek, s érdeklődésük középpontjában természetesen a gízai piramisok álltak. Keletkezésükről egymás után állították fel a különböző elméleteket, melyek néha alapvetően ellentmondtak egymásnak, néha pedig éppen egymásra épültek.

Egy bizonyos Howard Vyse nevű ezredes elhatározta, hogy feltárja a Nagy Piramis 45 évszázad homokjával befedett alapzatát. Amikor sikerült megtisztítania egy kis területet, bizonyos mélységben két mészkő lapot talált: ezzel, az évszázadokon át olcsó építőanyagnak tartott kővel burkolták be annak idején az egész piramist. A két mészkő lap olyan ép állapotban maradt fenn, hogy Vyse rendkívüli pontossággal megmérhette a kőlapok és az alap által bezárt szöget. 51 fok és 51 ívperc volt. Ez volt az első meglepetés. Miért kellett az építőknek ilyen pontosan betartaniuk a fal hajlásszögét? Szándékosan alkalmazták ezt a szöget, vagy ez csak a piramis alakjából következik?

De az első szenzációt csakhamar követte a többi. A különös tényeket egy londoni újságtulajdonos, John Taylor tárta föl. Közölte, hogy fáradságos számítások után fölfedezte a Nagy Piramis eleddig ismeretlen arányait, sikerült megtalálnia az építéskor használt mértékegységet. A Nagy Piramis egyik alapélének hosszát elosztva az év napjainak számával 0,635 m hosszúságú egységet kapott, amely meglepő módon ismétlődik minden folyosó, kamra és fülke méreteiben. Ebben még nem volna semmi különös, csakhogy ez az egység a földgömb sugarának tízmilliomod részével azonos! A felfedezését hírül adó cikkben Taylor azt állította, hogy a piramis építői nemcsak azt tudták, hogy Földünk gömb alakú, hanem a méreteit is ismerték. És mindezt több ezer évvel azelőtt, hogy a Föld gömb alakjáról egyáltalán szó lett volna!

Számításai alapján Taylor szenzációs következtetésre jutott: a Kheopsz-piramis nem a fáraó síremléke, hanem kőbe zárt Bölcsesség Könyve, amelyet azért építettek, hogy örök időkre megőrizzék e bölcsességeket.

Szenzációs eredmények

Taylor következtetései felkeltették egy skót csillagász, Charles Piazzi Smyth érdeklődését, aki elméletileg is alátámasztotta Taylor feltételezéseit, és elhatározta, hogy további kutatásokkal egészíti ki azokat. Smyth két évet töltött a gízai piramisoknál, majd visszatért Londonba, ahol kiadta a további szenzációkat tartalmazó könyvét. Számításaiból kiderül, hogy az ókori egyiptomiak ismerték a π (pi) szám értékét, méghozzá öttizedes pontossággal (3,14159). Számításai egyszerűek: a piramis magasságának kétszerese úgy aránylik alapjának kerületéhez, mint a kör átmérője a kör kerületéhez.