Rengetegen kutatták már a titkot, hogy valójában miért építették és mire
használták eredeti gazdái a Nagy Piramist. Az, hogy talán a Biblia és
az emberiség sorsa van kódolva benne, nem az egyedüli fantasztikus
feltételezés volt. Az 1930-as években egy francia kutató, Antoine Bovis
számos, a fáraó kamrájában elpusztult macska tökéletesen konzerválódott
maradványát találta meg. Bovis otthon készített egy arányosan
lekicsinyített piramismodellt, és beletett egy döglött macskát. Az állat
néhány nap alatt mumifikálódott. Ebből arra a következtetésre jutott,
hogy a piramisban elhelyezett élelmiszer nem romlik meg. Ezután a cseh
Karl Drbal kartonpapírból összeállított egy piramist, amelynek ugyanaz
volt a hatása. Rájött továbbá egy újabb érdekességre. A piramis
felhasználható borotvapengék élesítésére is. Egy bécsi úriember, Oskar
Jahnisch nagy hasznot zsebelt be Kheopsz Borotvaélesítő Piramisával.
Ezeket sokfelé árusították, s az ötlet szabadalmaztatója legalább öt
évre garantálta a változatlan minőséget. Fantasztikus feltételezések
Piazzi Smyth professzor hipotézisének legfőbb
ellenérve természetesen, hogy a Nagy Piramis minden elképzelés szerint
jóval hamarabb épült attól az időszaktól, melyben a Bibliát lejegyezték.
Az ókori egyiptomiak egyszerűen nem ismerhették a későbbi zsidó
mitológiát, és főleg nem ismerhették a keresztények Újszövetségét. Ám a
professzornak erre a kérdésre is volt válasza.
„Ki
állítja, hogy a piramis emberi kéz műve? Ahhoz nem fér kétség, hogy az
egyiptomiak időszámításunk előtt kétezer évvel nem rendelkeztek ilyen
magas matematikai és csillagászati tudással, tehát nem is alkalmazhatták
ezeket. Az isteni ihlet, az Úr akarata segítette őket.”
A
Nagy Piramisban rejlő matematikai, mértani és csillagászati
összefüggések valóban olyan különösek, hogy nem lehet egyszerűen
napirendre térni fölöttük. N. I. Brunov építészettörténész kimutatta, e
mágikus számok kizárólag a Nagy Piramisra vonatkoznak. A másik kettő:
Khefren és Mükerinosz fáraók síremléke, azonkívül, hogy élükkel szintén a
négy égtáj felé mutatnak, semmiféle titkot nem rejtenek. Nincs „mágikus
alapegységük”, nem szolgálhatnak napórául, és a Föld pályájának méretei
sem tükröződnek vissza bennük. Tehát valószínű, hogy a Nagy Piramist
nem azok a mesterek építették, akik a másik két piramist.
Elgondolkodtató az is, hogy a legrégibb ismert egyiptomi matematikai
kézikönyv, a Kr. e. II. évezred közepéről származó úgynevezett Rhind-papirusz
a mindennapi, egyszerű számtani műveletek első, nagyon-nagyon
bátortalan lépéseit tartalmazza, amelyet nem is nevezhetünk
matematikának. Vagyis kizártnak látszik, hogy ezer évvel e könyv
megírása előtt az egyiptomiak ilyen magas matematikai műveltséggel
rendelkeztek volna.
|
Részlet a Rhind-papiruszból |
Ezek az ellentmondások
mind-mind arra utalnak, hogy a Nagy Piramist valóban nem építhették az
ókori egyiptomiak. Ez pedig Piazzi Smyth professzort igazolja. Elmélete
abból a felfedezésből indult ki, hogy a Nagy Piramis építői által
használt szent könyök nevű hosszmérték pontosan akkora (25,025 hüvelyk),
mint amelyet Mózes használt a templomsátor építésekor. Ez azonban még
nem bizonyítja, hogy a monumentális építményben valóban a Bibliát
kódolták volna. Éppen ezért a professzor követői tovább vizsgálódtak,
mértek és számítgattak a helyszínen.
A fáraó álma
Nem új keletű elképzelés, hogy a Nagy Piramis elárulja és befolyásolja emberek és birodalmak sorsát. Már az ókorban, IV. Thotmesz
fáraóról is feljegyezték, hogy a piramis, illetve a mellette őrködő
Nagy Szfinx árulta el neki későbbi sorsát. Az esetre Krisztus előtt 1450
táján került sor, és olyan fontosnak tartották, hogy kőtáblába vésték,
amit a Szfinx előtt állítottak fel. A történet szerint, amikor még
Thotmesz csupán herceg volt, a Szfinx árnyékában megpihent és
elbóbiskolt. Ekkor Ré napisten alakjában megjelent előtte a Szfinx, és
arra kérte, hogy szabadítsa ki testét a homokból. Cserében megígérte,
hogy az ifjú herceget Egyiptom uralkodójává teszi. Thotmesz teljesítette
a kérést, kiásatta a szobor testét, és a Szfinx is megtartotta a
szavát: az ifjúból IV. Thotmesz néven Egyiptom királya lett, uralkodása
pedig hosszúnak és sikeresnek bizonyult.
|
Egy lelkes keresztény, Robert Menzies és csapata a piramis folyosóinak adatait igyekezett dekódolni,
ennek a felmérésnek az alapján fogalmazták meg elméletüket a Nagy
Piramis mélyebb jelentőségéről. Az alagutak minden méretét átszámolták
hüvelykre, ezeket az eredményeket átírták az általuk kidolgozott
rendszer alapján évekre, és megkeresték az így kapott számokhoz
illeszkedő bibliai eseményeket. A piramis külső bejáratáról ők is
kimondták, hogy az a Teremtést jelöli, a Krisztus előtti 4004. évet,
valamint Ádám bűnbeesését. A lefelé vezető alagút bejárata az Özönvizet,
majd a felfelé vivő folyosó a zsidók Egyiptomból történt kivonulását
jelenti, melyre Krisztus előtt 1615 évvel került sor. Ahol ez az alagút
kiszélesedik, azaz a Nagy Galéria bejárata Jézus születésére utal, az
előtérben lévő küszöb pedig Krisztus életét és megfeszítését jelöli. A
Nagy Galéria többi része a kereszténység kiteljesedése, a kutató
szavával élve a kegyelem evangéliumi rendelése. A Királyok Kamrája a folyosó a megmentettek mennyei üdvösségéhez.
A sírkamra titka
Robert Menzies számításai
szerint tehát az emberiség a 20. és 21. századi történelmét a Királyok
Kamrája jelképezi. Az igazán izgalmas persze az volna, ha ebből a
helyiségből ki tudnánk olvasni, mi vár ránk a jövőben. Ez a lehetőség
természetesen a kutatóknak is eszébe jutott, és közzétettek bizonyos
eredményeket. Elsősorban a kereszténység meghatározó, sorsdöntő dátumait
keresték, mint például Jézus második eljövetelének időpontját, az ezer
évig tartó mennyei királyság kezdetét, és természetesen a világvége
bekövetkeztének idejét.
Robert Menzies egyik lelkes követője, Morton Edgar
úgy vélte, hogy a tökéletes mennyei boldogság millenniumi kora 1874-től
veszi kezdetét. Ezzel az időponttal nemcsak az a probléma, hogy az
azóta eltelt 130 évet túlzás lenne a mennyei boldogság idejének nevezni,
de a hívők szerint az sem stimmel, hogy Edgar a Teremtés időpontját a
Krisztus születése előtti 4128. évre tette az általánosan elfogadott
4004. év helyett. A különbség 124 év. Ha ezt hozzáadjuk az 1874-hez,
akkor az 1998-as dátumot kapjuk, mint az ezer éves mennyei királyság
kezdetét. Az újabb magyarázatok szerint ez az az időpont, amikor
Krisztus ismét megszületett a Földön, tehát most karácsonykor éppen
tizenegy éves. A millenniumi kor 3038-ig fog tartani (tehát 1040 évig),
ekkorra várhatjuk ugyanis a világvégét.
Bár
Charles Piazzi Smyth téziseit sokan támadták, még ma is dolgoznak
kutatók azon, hogy bebizonyítsák, a Nagy Piramis a Bibliát és az
emberiség történelmét meséli el a kezdetektől a végig. Az Isteni üzenet
című könyv szerzője, bizonyos Davidson professzor például azt állítja,
hogy a Királyok Kamrája előtti alacsony folyosó az 1928 és 1936 közötti
időszakot jelenti, s ennek a folyosónak a keskenyedése az 1929-es Wall
Street-i tőzsdekrach utáni depressziós állapotot tükrözi.
A magyar származású Max Toth
értelmezése szerint 1992 júliusa jelenti a folyosó végét, és ez a dátum
a kezdete a végső időszaknak. Más kutatók ezt a dátumot természetesen
2001. szeptember 11-re teszik, míg Toth azt mondja, az 1995-től kezdve
jelentkező dühöngő és ádáz időjárási jelenségek és az iszlám világnézet
felől érkező terroristatámadások a millenniumi korszak előtti
megpróbáltatások, melyekről a Biblia is említést tesz, és amely időszak a
Nagy Piramisban foglaltak alapján 2025-ig fog tartani. Akkor ugyanis
végleg megszűnik a civilizáció. Krisztus pedig csak 2034-ben fog
megjelenni az égen, hat évvel később ölt emberi alakot és 76 évig fog
élni.
Mint láthatjuk, a
piramisból mindenki mást és mást vél kiolvasni. Egy Flinders Petrie nevű
tudós például azt állítja, Smyth mérési hibák sorozatát követte el,
ezért következtetései tévesek, és ha elfogadnánk az elméletét, az ezer
éves királyságnak 1882 augusztusában kellett volna kezdődnie. Ebbe az
eredménybe viszont sokan nem nyugodtak bele. J. Garnier ezredes szerint
Petrie mérései is rosszak, mert a saját eredménye szerint a millenniumi
korszak kezdete 1913 volt, ami azonban nem jelenti azt, hogy Jézus
rögtön ebben az évben megjelent volna köztünk. Az ezredes szerint a
Messiás eljövetelét megpróbáltatások vezetik be, mert ezt az eseményt az
emberiségnek ki kell érdemelnie.
A végítélet dátuma
Noha a Biblia nem nevezi
meg konkrétan a világvége időpontját, a keresztény hívek mégis minden
korban pontosan tudni vélték azt. Mindig akadt ugyanis valaki, aki
kiszámította a dátumot különféle jelek alapján. Ahhoz azonban, hogy
valamennyi hívő megértse, egységesíteni kellett az időszámítást. A
keresztény országokban a kiindulópontot természetesen Jézus születése
jelenthette volna, de ez a módszer csak 533-ban vette kezdetét egy Dionysius Exiguus
nevű szerzetes javaslatára. Ezen átállás előtt a keresztény országok a
világ keletkezésének feltételezett időpontját (latinul anno mundi)
használták dátumrendszerük alapjául. Ám érdekes módon a Teremtés idejét
csak ezer évvel e rendszer bevezetése után határozta meg egy James Ussher
nevű ír protestáns érsek (képünkön) a Krisztus születése előtti 4004.
évre. És mivel a keresztény hagyományok szerint minden fontos esemény
kerek évfordulókon történik, a végítélet kezdetét 1995. január elsejére
várták sokáig, mert azt a napot éppen hatezer év választotta el a
Teremtéstől.
|
|
A
21. század beköszöntével a kutatók újabb számítási módszerekhez
folyamodtak, hogy megmagyarázzák a Messiás eljövetelének hiányát. A
probléma, mint mondják, a szent könyök, a
hüvelyk és a centiméter közti eltérésből, illetve átváltási
nehézségekből adódik, ezért jöttek ki eltérő és hibás dátumok. Valójában
a Királyok Kamrája előtti előszoba bejárata az 1964-es évet jelöli, míg
az előszoba másik vége a 2082-es dátumot adja ki. Az előszobától a
tulajdonképpeni Királyok Kamrájáig vezető alacsony folyosó (melyet
Davidson a gazdasági világválsággal hozott kapcsolatba) a 2082 és 2182
közti száz évet szimbolizálja, míg a Királyok Kamrájának vége, azaz
zárófala a 2388. évet jelenti, ez tehát a világvége új dátuma.
|