Azt mondják, a folyammelléki kultúrák megjelenésétől beszélhetünk
történelemről. Kétségtelenül van ebben valamennyi igazság, mert kit nem
kápráztat el a sumer és egyiptomi kincsek fantasztikus gazdagsága? Ez az
állítás azonban ma már túlhaladott. A történelem sokkal régebben
kezdődött Egyiptom vagy Sumer magaskultúrájának létrejötténél.
Hol kezdődik a történelem?
Arra a kérdésre, hogy a
történelem Sumerban kezdődött-e, egyértelműen „nem” a válasz. Mégpedig
azért, mert a sumeroknak nevezett nép is valahonnan más területről
érkezett folyamközi hazájába, magas színvonalú civilizációját nem
helyben alakította ki, hanem „csak” tovább fejlesztette. Újabban
olyasmit is lehet olvasni, hogy Sumer népe Közép-Ázsiából és
Kis-Ázsiából érkezett a két nagy folyó mellékére, és a síkságon
ötvöződött össze.
Más a
helyzet Egyiptommal kapcsolatban. Van olyan tudós, aki azt hangoztatja,
hogy kultúráját az őslakos egyiptomiak hozták létre. Egy közismert
elmélet szerint viszont a Nílus távoli környezetének kiszáradása miatt a
szavanna törzsei húzódtak a folyó völgyébe. Némelyek délről
származtatják Egyiptom kultúraalkotóit, ismét mások északról. Azonban
minket most elsősorban az érdekel, melyek azok a tényezők, amelyek a két
területet összekötik, hátha segítségükkel esetleg távolabbi térségekre
is pillantást vethetünk. Mindkét vidék a folyók áradásaival
jellemezhető. Egyiptom „a Nílus ajándéka”, Mezopotámia meg az Eufráteszé
és Tigrisé. Hatalmas mocsarak, rendszeres áradások, bőséges
iszaphordalék, rengeteg víz. Valakik nagyon tudták, hogy a fekete
öntéstalaj kiváló a gabonatermelésre. Görögország déli részén Kr.e.
34.000-től 28.000-ig működtek olyan kemencék, amelyeket kenyérsütés
céljából építettek. De a kenyér sütéséhez sok dolog kell: a kemence,
példának okáért, mert a kenyér nem lepény, nem perec, nem lángos, hanem
napjelkép. Nagy, kerek, aranyló és negyven napra való. A Termékeny
Félhold térsége, bár fontos terület, de nem kardinális jelentőségű az
emberiség fejlődése szempontjából. Mindkét területen öntözéses
gazdálkodás jött létre. Sumer vidékét csatornák hálózták be,
Egyiptomban, mivel csak egy folyója volt, a csatornák nem darabolták
szigetekre az országot. Alsó-Egyiptomban a Nílus hét ága alkotott
szigeteket, Sumerban viszont a hajózható széles csatornák.
Milyen volt a viszony?
A két földrajzi térség között sokáig baráti kapcsolat volt. A piramisszövegek, (mintegy 4000 feliratról van szó, amelyek, Kr.e. 3.600 körüli időket idéző szöveget tartalmaznak – A szerk.)
megemlítik, hogy az egyetemeken jól tanuló ifjakat az uralkodó, jó
tanulmányi eredményük jutalmazására, Sumerba küldi, országlátogatásra.
Vajon milyen nyelven beszéltek a turisták a helyiekkel? A két távoli
terület lakói biztosan megértették egymást, nem csupán mutogatással,
hanem az élő beszéd segítségével is.
Voltak időszakok, amikor a
két terület között rossz volt a viszony. Sumer támadások érték
Egyiptomot, amelyek a Vörös-tenger, egyiptomi nyelven Azúr-tenger, felől
érkeztek. A csapatok a mai wádik mentén hatoltak nyugat felé. A
csatákat a kiszáradt folyómedreket övező sziklafalakon számtalan rajzzal
örökítették meg. Hatalmas karddal harcoló sumer hősök vágják miszlikbe
az apró termetű helyieket. Talán ekkoriban alapították meg
Felső-Egyiptomot, ahol Kr.e. 3800 körülről a régészek teljesen kifejlett
ékírást tártak fel. Mivel a képírásból az ékírás Sumerban csak kb.
ötezer éve fejlődött ki, a két adat között rendkívülien érdekes
ellentmondás és mintegy 800 év távolsága van.
A
két ország szervezettségi foka igen magas volt. Egyiptomról a görögök
is azt írják, nagyon jól szervezett ország, amit később a rómaiak is
elismernek. Gabonaszállítónak tartják, Róma legfőbb éléskamrájának.
Mindkét
területen csúcskultúra fejlődött ki. Az életminőség néha, egyes modern
kutatók szerint, meghaladta a mai korét. Ilyen gazdag korszak volt, mint
írják, a IV. dinasztia idején, valamint az Új Birodalom egyes
időszakaiban. Hasonló szókincs, öntözéses gazdálkodás, gazdag árpa- és
búzatermés, amit aranyért lehetett eladni, csúcskultúra, hatalmas
városok, piramisok és szikkuratuk, robbanásszerű fejlődés, a semmiből,
vagy majdnem a semmiből kifejlődő bámulatos, ma is csodálatunkat kiváltó
művészet, fantasztikus hagyományok, gazdag mitológia, hősökkel és
hősnőkkel, és még sorolhatnánk a csodákat. Az emberiség büszke lehet
mindkét ország eredményeire, az idők végezetéig.
Egyiptom és Sumer titkainak a száma szinte végtelen
Közülük néhánynak a
kiemelése mégis hasznos lehet, mert tovább erősítheti csodálatunkat eme
fantasztikusan érdekes kultúrák iránt. Feltétlenül érdemes megemlíteni Nagy Szeszótrisz
nevét, aki az egész ókor egyik legnagyobb hadvezére volt. Sajnos, nem
lehet tudni, ki volt valójában, melyik fáraó neve mögött rejtőzik az
igazi Nagy Szeszótrisz. A források II. Ramszesz, III. Ramszesz, és I. Szenowret, II. Szenowret
neve mellett is megjelölik ezt a nevet, sőt, még további fáraók is
szóba jöhetnek a kérdés megoldása érdekében. Nagy Szeszótrisz görög név,
ez az oka, hogy nem lehet az uralkodót pontosan azonosítani. Annyit
azonban tudunk, hogy két óriási hadjáratot indított, egyet délre, egyet
északra. A déli hadjárat alkalmával, egyes adatok szerint, Jement is
Egyiptomhoz csatolta. Az északi hadjárat még érdekesebb lehetett, mint
a déli.
Szeszótrisz
a levantei partok mentén haladt északra, és minden várost meghódított.
Minden városban obeliszket állított fel. A bátran ellenállók szép
kőoszlopot kaptak, a gyáván meghunyászkodók kőoszlopára a női nemi szerv
egyezményes jelét vésette fel, jelezve, hogy ezek a városok férfiai
asszonyokként viselkedtek, vagyis punok voltak. Áthaladt Kis-Ázsián,
majd a Balkánon. Nem tudjuk, útközben milyen események zajlottak, de azt
tudjuk, hogy sikerült megkerülnie a Fekete-tengert, majd a Kaukázusok
alatt délre haladt. A mai Grúzia térségében három hadosztályt, vagyis
Hor hadisten alá tartozó ifjú katonát, visszahagyott. Ezek az ifjak
összeházasodtak a környék lányaival és tőlük erednek a horiták, vagyis
hurriták. Egy magyar törzs is innen származik, ez a kolcsok törzse. A
görögök nem tudták leírni a Kolcs országnevet, helyette Kolchisz formát
írtak, amit ma sokan Kolkhisznak olvasnak.
Szeszótrisz
visszahagyott három hadosztály ifjút. Biztos volt benne, hogy nem
támadják meg őket, mivel testvéri népek közé érkeztek. Mivel a hurriták
régebbiek, mint a Közép Birodalom Szenowret fáraói, azt kell
feltételezni, hogy Nagy Szeszótrisz azzal a mitikus fáraóval lehet
azonos, akinek a létezését többen megtámadták, pedig több forrás is
beszél róla. Mintegy Kr.e. 2800 környékén élhetett. Csapatait
visszavezette Egyiptomba, de a hátrahagyott három hadosztályból
létrejött nép, a magyarokhoz csatlakozott és a Kárpát-medencébe is
betelepült. Görög szerzők is írnak a kolcsok egyiptomi eredetéről.
A
perzsa uralkodók közül többen meg akarták szerezni a Nagy előnevet,
ennek érdekében Szeszótrisz hadjáratait akarták megismételni. Kyroszt,
aki délre indult, megverték és megölték valahol Afrikában. Dárius
északra indult, megismételni Szeszótrisz északi hadjáratát. Neki sem
sikerült elnyerni a „nagy” előnevet, mert a magyar lovasseregek
megverték őt és visszafordították csapatait, hogy ne kerülhesse meg a
Fekete-tengert. A csuda nép királya (Csuda görög
írással Szkytha) követet küldött a perzsák királyához. A követ átadott
egy madarat, egy egeret, egy békát, és öt nyilat. Ebből kellett
megfejtenie a perzsáknak az üzenet lényegét. A későbbi események
igazolták, hogy a perzsák között voltak magyar nyelvű emberek, aki
megfejtették az üzenetet. Az egyik perzsa királyi tanácsadó azt mondta,
hogy az üzenet ezt jelenti: ti perzsák legyetek madarak, hogy a
levegőben szálljatok el, vagy legyetek egerek, hogy a földbe bújjatok
el, vagy legyetek békák, hogy a vizekbe rejtőzzetek, a csuda nép nyilai
mindenütt megtalálnak benneteket és megölnek.
Egy
másik tanácsadó, aki tudott magyarul, azonban ezt mondta a királynak: a
magyar király üzenetét, a küldött ajándékokat, sorrendbe kell helyezni:
madár – egér – béka – öt – nyíl. Ennek jelentése: magyar – ígér – béke –
út – nyíl. Mert a magyarok, vagyis a csudák népe, igen szereti a nyelvi
rejtvényeket. A perzsa király megértette az üzenetet, mert éjszaka, a
megnyitott menekülési útvonalon elfutott a magyarok seregei elől.
Hihetetlen Magazin - Péterfai János István
|