Több, mint egy éven keresztül vizsgálták a régészek a londoni British
Museumban és a kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött korsók belső
tartalmának maradványait, mindeddig ugyanis nem sikerült teljes
bizonyossággal kideríteni, hogy a fehér- vagy a vörösbor lehetett a
fáraó kedvelt itala. (A kutatók a British Museum tulajdonát képező három
és a kairói Egyiptomi Múzeumban található ugyancsak három korsót
vizsgáltak meg.) A folyadék az évezredek során ugyanis teljesen
kiszáradt és színét vesztette. A falfestményeken ábrázolt vörös, illetve
lila színű bogyók pedig utalhattak szőlőszemekre is, de akár
gránátalmára is, amelyből talán másfajta italt készíthettek a
Nílus-vidék ókori lakói.
A spanyol kutatóknak elsőként sikerült
kimutatniuk egy Tutanhamon sírjában talált boroskancsó-darabon a
vörösbor színét. A barcelonai egyetem tudósai ugyanis új módszerrel
vizsgálták meg az 1922. november 4-én, Carter által feltárt királysírban
fellelt cserepet. Maria Rosa Guasch-Jane, a csoport vezetője olyan új
módszert dolgozott ki, amelynek segítségével a korsók belső felszínéről
lekapart maradványokról egy különleges kémiai eljárás keretében
kimutatták a kizárólag a vörösborra jellemző savat. Először is borsav
nyomait találták meg rajta, azután pedig azt az anyagot, amely az idő
múlásával a vörösbornak színt adó sötét vörös anthocyan festékanyagból
keletkezik, a syringa-savat.
Az i.e. 1352-ben elhunyt fáraó
számára minden adott volt a boldog túlvilági élethez. A sírja mellé tett
használati tárgyak és jellegzetes egyiptomi élelmiszerek biztosították
számára, hogy halála után se kelljen semmiben hiányt szenvednie. "Az egyiptomiak azt akarták, hogy a halottnak minden olyan étele és tárgya meglegyen, amelyekkel életében is rendelkezett"
- olvasható Guasch-Jane nyilatkozata a BBC honlapján. A korabeli
egyiptomi társadalomban a bort a társadalom felső rétegeinek és a
királyoknak tartották fenn, és a boroskancsó gyakran szerepelt a
halottak mellé a sírba helyezett tárgyak között. A kancsókon
feltüntették az évjáratot, a bor készítéséhez felhasznált szőlő
származási helyét és még a borász nevét is.
A rejtély tehát
megoldódott, s nyilvánvalóvá vált, hogy az ősi Egyiptomban luxuscikknek
számító vörösbor Tutanhamon idejében sem kerülte el a királyi palotát. A
spanyol tudósok pedig a most kidolgozott módszert akarják alkalmazni
más régészeti leleteknél is, hogy ezáltal tudjanak meg többet az ókori
borfajtákról.
