A kísértetek kapcsán ősidők óta tartja magát az a hiedelem, hogy
elhagyatott, ódon helyeken, temetőkben, kastélyokban, romos házakban
jelennek meg, ám a legtöbb találkozásra a hétköznapokban kerül sor. Sőt,
néha az is megesik, hogy éjjel arra riadunk fel, hogy egy szellem
motoszkál az ágyunkban!
Ez történt az 1800-as évek elején több alkalommal is egy Tennessee-i ültetvényes otthonában. A gazda nem akárki volt. John Bell,
későbbi szenátor 1817-ben futott össze először saját birtokának
kukoricaföldjén egy bizarr lénnyel, amely rögtön eliszkolt, mikor Mr.
Bell puskája eldördült. Az incidenst követően egy sor hasonlóan különös
és meghökkentő esemény történt. Furcsa zajok és jelenések vetettek véget
a Bell rezidencia addigi nyugalmának, amelyek még az Egyesült Államok
későbbi, szám szerint hetedik elnökét, Andrew Jackson
tábornokot sem kímélték. Jackson 1819-ben maga is találkozott a
szellemmel barátjának és politikai támogatójának, John Bell ültetvényes
otthonának a közelében, ahol gyakorta megfordult. Az egyik ilyen
alkalommal a tábornok egy katonai kocsit hajtott az ültetvény bejárata
felé, amikor a kocsi hirtelen megállt, mintha a földhöz szögezték volna.
A tábornok kíséretének tagjai azonnal megpróbálták megállapítani, mi
akadályozza a lovakat, illetve a kocsit a mozgásban, amikor Jackson
felpillantott, és megdöbbenten kiállított fel: „Az égre… Az egy boszorkány!”
Ám mire az emberek felpillanthattak volna, a Jackson által látott
különös fantom elenyészett, csak furcsán zengő, testetlen hangja
visszhangzott a levegőben: „Minden rendben, tábornok. Hadd menjen a kocsi…”
Ebben a pillanatban a lovak, amelyek az imént még hiába feszültek a
hámnak, megindultak. Az elnök elmondta, hogy egy rémisztő jelenést, egy
ocsmány repülő boszorkányt pillantott meg a kocsi felett. A Bell
ültetvényt ezt követően a „Bell boszorkány” rémtörténetei tették
ismertté.
A rejtélyes Bell boszorkány
Például, Jackson egyik kísérője azt állította, hogy ő egy
boszorkányvadász, és szándékában áll elpusztítani ezt az ártó szellemet.
Nem sokkal ezen kijelentése után az (állítólagos) boszorkányvadász
rejtélyes körülmények közt elhunyt – a teste teljesen kicsavarodott, és
borzalmas sikolyok közepette kilehelte a lelkét.
Egyik másik rémisztő eset során Bell legifjabb lányát, Betsyt
egy láthatatlan erő ragadta meg. Először megrángatta a lány haját, majd
fölpofozta a fiatal hölgyet. Az események ezzel korántsem értek véget,
és egyre több önjelölt szellemvadász érkezett a házba, de mind kudarcot
vallottak. Még a szomszédok kíváncsiságát is felkeltették a misztikus
események, és egyikük, William Porter egy éjszakát a házban
tölthetett, ám ennek az emléke élete végéig rémülettel töltötte el.
Történt ugyanis, hogy arra ébredt, hogy egy kísértet bújt mellé az
ágyba. Állítása szerint a gyertyafényben is jól látta, amint az ágynemű
megmozdul, mintha valaki bekúszna alá, majd tömör gombóccá gyűrődött. A
holt fehérré vált, Porter szinte teljesen lebénult, ám a következő
pillanatban, amint orrát megcsapta egy iszonyatos, undorító bűz, magához
tért. Kipattant az ágyból, miközben egyik kezével megragadta a
gyertyatartót, másikkal meg az ágyneműt, és a szoba közepe felé kezdte
vonszolni azzal a szándékkal, hogy lángra lobbantsa, és ezzel eleméssze
az ágyába furakodott kísértetet is. Ezt azonban nem sikerült
kiviteleznie. Mint azt később elmondta (az eseményeket 1894-ben egy
könyv is feldolgozta a Bell-boszrokány igaz története címmel – A
szerk.), az ágynemű olyan nehézzé és visszataszítóvá vált, hogy
undorodva eldobta, ezért kimenekült a házból, ahová soha többé nem tette
be a lábát.
A Bell boszorkányé nem az egyetlen máig tartó megfejtetlen
kísértethistória, ám az idők során valóságos városi legendává nőtte ki
magát. Nyílván valóban sokan hozzátettek, vagy éppen elvettek belőle
részleteket, s így vált egyre érdekesebbé, kerekebbé és hátborzongatóbbá
a sztori. Nem véletlen, hogy ezek az incidensek ihlették Andrew Jackson
egyik később híressé vált mondását is: „Inkább szembeszállok az egész Brit Armadával, mintsem szembenézzek a Bell boszorkánnyal.”
|