Õsi átkok nyomában Rejtélyes halálesetek, megmagyarázhatatlan balesetek... Mindez csak a véletlen műve lenne, ahogy a tudomány állítja, vagy valóban átkokkal sújtott néhány ősi tárgy és meggyilkolt ember?
Egy legenda szerint az afrikai elefántok, amikor a halálukat már
közeledni érzik, egy elhagyatott helyre vándorolnak, hogy ott nyugodtan
elpusztulhassanak. Mintha egy nagyhatalmú varázsló terelné őket, úgy
vonulnak ezek a szürke aggastyán-óriások mindannyian egy titokzatos hely
felé, melyet emberi szem még soha nem pillantott meg.
Sokan azt állítják, hogy találkoztak már az ufók utasaival. Ám a
humanoidok megjelenéséről és viselkedéséről szóló beszámolók gyakran
ellentmondanak egymásnak. Még is, kik ők? És kik irányítják a titokzatos
tárgyakat?
„Csak a vöröset láttam … egy 17 év körüli fiú lehajolt, és valami
vöröset tett a romokra. Megnéztem közelebbről, egy rózsa volt az” Ez
1978-ban történt. . Eduardo Matos professzor gyakran gondol vissza erre a
rózsára, hogy akkor, 37 évesen miért is őt választották....
Lelkünk telítődött negatív érzésekkel. Nem csoda, hiszen eszményeinket
elvették tőlünk. Érzéketlenek lettünk, mivel másként el sem tudnánk
viselni életünket. Mégis mit tehetünk annak érdekében, hogy újra tudjunk
örülni, szeretni, alkotni? Mivel a világot nem válthatjuk meg, önmagunkon kell munkálkodnunk. Ha
sikerül elűzni démonjainkat, újrateremthetjük saját lényünket és
világunkat.
Sok kultúrkörben és országban – legfőképp az európaiakban – a
csontvázakat kapcsolatba hozzák a kísértetjárással, a halállal.
Angliából azonban különösen sok olyan esetről tudunk, amikor nem az
egész csontváz, hanem „csupán” egy koponya volt a „főszereplő”, amely
mélységesen sérelmezte, ha valamilyen méltánytalanság érte „őt”.
1764. november 24-én Lord Edward Begley meglepően derűs hangulatban ült
le a villásreggelihez legjobb barátai körében londoni otthonában. A
vendégei azonban alig tudták lenyelni az egyébként pazarul elkészített
vesepecsenyét és az indiai rizses halat, amikor a lord elmesélte, hogy
az éjszaka folyamán meglátogatta annak a lánynak a szelleme, aki
öngyilkosságot követett el miatta, miután ő 30 évvel azelőtt
elcsábította, majd rútul elhagyta.
Aki háborgatja a halottak földi maradványait, vagy nem veszi figyelembe a
haldokló utolsó kívánságát, nem jól cselekszik. Több jel szerint a
holtak szellemei figyelik csontjaik, porhüvelyük sorsát, és közbelépnek,
ha kegyeletsértő dolog történik. Ám az is megeshet, hogy a szellem maga
hívja fel a figyelmet a nem megfelelő helyen nyugvó csontjaira.
A világ különös és megmagyarázhatatlan eseteit figyelve időnként
rábukkanhatunk egy-egy nem felettébb fantasztikus, vagy épp elképesztően
hihetetlen, ám mégis valós hírre, mint amilyen például az argentínai
hintázó fantomok esete.
Sokan azt állítják, hogy találkoztak már az ufók utasaival. Ám a
humanoidok megjelenéséről és viselkedéséről szóló beszámolók gyakran
ellentmondanak egymásnak. Még is, kik ők? És kik irányítják a titokzatos
tárgyakat?
Lelkünk telítődött negatív érzésekkel. Nem csoda, hiszen eszményeinket
elvették tőlünk. Érzéketlenek lettünk, mivel másként el sem tudnánk
viselni életünket. Mégis mit tehetünk annak érdekében, hogy újra tudjunk
örülni, szeretni, alkotni? Mivel a világot nem válthatjuk meg, önmagunkon kell munkálkodnunk. Ha
sikerül elűzni démonjainkat, újrateremthetjük saját lényünket és
világunkat.
Sok kultúrkörben és országban – legfőképp az európaiakban – a
csontvázakat kapcsolatba hozzák a kísértetjárással, a halállal.
Angliából azonban különösen sok olyan esetről tudunk, amikor nem az
egész csontváz, hanem „csupán” egy koponya volt a „főszereplő”, amely
mélységesen sérelmezte, ha valamilyen méltánytalanság érte „őt”.
Aki háborgatja a halottak földi maradványait, vagy nem veszi figyelembe a
haldokló utolsó kívánságát, nem jól cselekszik. Több jel szerint a
holtak szellemei figyelik csontjaik, porhüvelyük sorsát, és közbelépnek,
ha kegyeletsértő dolog történik. Ám az is megeshet, hogy a szellem maga
hívja fel a figyelmet a nem megfelelő helyen nyugvó csontjaira.
A világ különös és megmagyarázhatatlan eseteit figyelve időnként
rábukkanhatunk egy-egy nem felettébb fantasztikus, vagy épp elképesztően
hihetetlen, ám mégis valós hírre, mint amilyen például az argentínai
hintázó fantomok esete.
