Sok kultúrkörben és országban – legfőképp az európaiakban – a csontvázakat kapcsolatba hozzák a kísértetjárással, a halállal. Angliából azonban különösen sok olyan esetről tudunk, amikor nem az egész csontváz, hanem „csupán” egy koponya volt a „főszereplő”, amely mélységesen sérelmezte, ha valamilyen méltánytalanság érte „őt”.

Aki háborgatja a halottak földi maradványait, vagy nem veszi figyelembe a haldokló utolsó kívánságát, nem jól cselekszik. Több jel szerint a holtak szellemei figyelik csontjaik, porhüvelyük sorsát, és közbelépnek, ha kegyeletsértő dolog történik. Ám az is megeshet, hogy a szellem maga hívja fel a figyelmet a nem megfelelő helyen nyugvó csontjaira.

A világ különös és megmagyarázhatatlan eseteit figyelve időnként rábukkanhatunk egy-egy nem felettébb fantasztikus, vagy épp elképesztően hihetetlen, ám mégis valós hírre, mint amilyen például az argentínai hintázó fantomok esete.

A világ különböző tájairól érkező történetek százai bizonyítják, hogy a boldogtalanul meghalt öngyilkosokból sűrűn válnak félelmetes, kísértő szellemek. Az elviselhetetlen testi és lelki kínok ugyanis rendszerint érzékelhető formában túlélik a szenvedőt, akinek szelleme visszatér a túlvilágról.