„Csak a vöröset láttam … egy 17 év körüli fiú lehajolt, és valami
vöröset tett a romokra. Megnéztem közelebbről, egy rózsa volt az” Ez
1978-ban történt. . Eduardo Matos professzor gyakran gondol vissza erre a
rózsára, hogy akkor, 37 évesen miért is őt választották....
Sok kultúrkörben és országban – legfőképp az európaiakban – a
csontvázakat kapcsolatba hozzák a kísértetjárással, a halállal.
Angliából azonban különösen sok olyan esetről tudunk, amikor nem az
egész csontváz, hanem „csupán” egy koponya volt a „főszereplő”, amely
mélységesen sérelmezte, ha valamilyen méltánytalanság érte „őt”.
1764. november 24-én Lord Edward Begley meglepően derűs hangulatban ült
le a villásreggelihez legjobb barátai körében londoni otthonában. A
vendégei azonban alig tudták lenyelni az egyébként pazarul elkészített
vesepecsenyét és az indiai rizses halat, amikor a lord elmesélte, hogy
az éjszaka folyamán meglátogatta annak a lánynak a szelleme, aki
öngyilkosságot követett el miatta, miután ő 30 évvel azelőtt
elcsábította, majd rútul elhagyta.
Aki háborgatja a halottak földi maradványait, vagy nem veszi figyelembe a
haldokló utolsó kívánságát, nem jól cselekszik. Több jel szerint a
holtak szellemei figyelik csontjaik, porhüvelyük sorsát, és közbelépnek,
ha kegyeletsértő dolog történik. Ám az is megeshet, hogy a szellem maga
hívja fel a figyelmet a nem megfelelő helyen nyugvó csontjaira.
A világ különös és megmagyarázhatatlan eseteit figyelve időnként
rábukkanhatunk egy-egy nem felettébb fantasztikus, vagy épp elképesztően
hihetetlen, ám mégis valós hírre, mint amilyen például az argentínai
hintázó fantomok esete.
A világ különböző tájairól érkező történetek százai bizonyítják, hogy a
boldogtalanul meghalt öngyilkosokból sűrűn válnak félelmetes, kísértő
szellemek. Az elviselhetetlen testi és lelki kínok ugyanis rendszerint
érzékelhető formában túlélik a szenvedőt, akinek szelleme visszatér a
túlvilágról.
Az Egyesült Államok egyik legrégebben épült, mai napig álló házában
kísértetek tanyáznak? Könnyedén lehetséges, hogy valóban ez a helyzet,
legalábbis az időközben múzeummá átalakított Fairbanks House látogatói
és alkalmazottjai egyre többször számolnak be megmagyarázhatatlan
jelenségekről.
Sok kultúrkörben és országban – legfőképp az európaiakban – a
csontvázakat kapcsolatba hozzák a kísértetjárással, a halállal.
Angliából azonban különösen sok olyan esetről tudunk, amikor nem az
egész csontváz, hanem „csupán” egy koponya volt a „főszereplő”, amely
mélységesen sérelmezte, ha valamilyen méltánytalanság érte „őt”.
Aki háborgatja a halottak földi maradványait, vagy nem veszi figyelembe a
haldokló utolsó kívánságát, nem jól cselekszik. Több jel szerint a
holtak szellemei figyelik csontjaik, porhüvelyük sorsát, és közbelépnek,
ha kegyeletsértő dolog történik. Ám az is megeshet, hogy a szellem maga
hívja fel a figyelmet a nem megfelelő helyen nyugvó csontjaira.
A világ különös és megmagyarázhatatlan eseteit figyelve időnként
rábukkanhatunk egy-egy nem felettébb fantasztikus, vagy épp elképesztően
hihetetlen, ám mégis valós hírre, mint amilyen például az argentínai
hintázó fantomok esete.
A világ különböző tájairól érkező történetek százai bizonyítják, hogy a
boldogtalanul meghalt öngyilkosokból sűrűn válnak félelmetes, kísértő
szellemek. Az elviselhetetlen testi és lelki kínok ugyanis rendszerint
érzékelhető formában túlélik a szenvedőt, akinek szelleme visszatér a
túlvilágról.
