A vámpírok,
illetve a hozzájuk kötődő mítoszok évezredek óta léteznek, hiszen már
Mezopotámiában, vagy az ókori rómaiak és görögök idejében is keringtek
olyan történetek,
amelyek
a mai modern vámpírokhoz hasonlatos lényekről, jelenségekről szóltak.
Ám e nagyon messzire visszanyúló gyökerek ellenére, az igazi
vámpír-kultusz, vagyis azok a hagyományok, amelyekből napjaink
vérszívóinak különféle platformokon történő ábrázolása ered, csupán a
korai XVIII. században alakult ki, elsősorban a dél-kelet európai
népcsoportok szájról szájra terjedő regéi révén. Maga a vámpír szó is
csak 1734-ben született meg, először egy ismeretlen szerzőtől származó, a
Travels of Three English Gentlemen
címet viselő útleírásban bukkant fel. Az eleinte afféle ártó
szellemként emlegetett vámpírok a XIX. század derekára nyerték el azt a
sötét, komor és vészterhes hangulatot, amely napjainkban is jellemzi
őket, ugyanakkor sokan a vámpírok révén próbáltak magyarázatot adni az
abban az időben rejtélyesnek és tudományosan elképzelhetetlennek tartott
halálesetekre. A karizmatikus és művelt vérszívó szörnyeteg alakja John
Polidori
The Vampyre című
művével alakult ki, amely kiváló fogadtatást kapott, és ösztönzően
hatott a kor hasonló tartalmú irodalmára, azonban mégis Bram Stoker
majd’ nyolcvan évvel később, 1897-ben megjelent
Dracula
című regénye vált a téma kultikus darabjává, és azóta is ezt tartják a
vámpír történetek kvintesszenciájának. De lássuk, milyen hagyományok,
legendák és népi történetek vezettek el napjaink vámpírjainak
kialakulásához.