A legtöbb kísértethistóriában az esetek nagy része úgy kezdődik, hogy adott család beköltözik egy általuk ismeretlen házba, ahol aztán mindenféle szörnyűségek várnak rájuk. Néha azonban akadnak kivételek, mint az alábbi történet, ahol a család megszokott otthonába vitte haza a gonoszt.

Stacey Jones paranormális nyomozó, munkájából kifolyólag hitt a természetfölötti jelenségekben, de mély érintettségű, személyes élményei még nem voltak. A korábbi rendőrtiszt az emberi lélek kutatására kamatoztatta tudását, de egy alkalommal hibázott és 15 éves fia komoly veszélybe került.

Stacey 1997-ben alapított egy szellemvadász ügynökséget New Yorkban. Emellett rendszeresen járt előadásokat tartani a kísértetekről. Férje Lloyd, és fia Jamie sokszor elkísérték a különböző órákra. Lloyd ugyan nem hitt a természetfeletti erőkben, Jamie viszont nagyon élvezte anyja munkáját és szerette hallgatni előadásait.

Egy alkalommal Stacey megfigyelést végzett az egyik temetőben, mert sok bejelentés érkezett a környező lakosságtól, hogy éjszakánként szellemeket, árnyakat látnak. Ilyen esetekben első dolga volt, hogy alapos jelentést írt a helyszínről és megbizonyosodott afelől, nemcsak hisztérikus bejelentésekről van-e szó. Bár a megfigyeléseire soha nem szokott magával vinni családtagot, most az egyszer úgy alakult, hogy két kollégáján kívül a fia is vele maradt a temetőben egész éjszaka.

Teljesen ártalmatlannak tűnt az egész. A két kolléga a temető egy másik pontján maradt, míg Stacey és Jamie a sírok közötti utakat járták. Jamie nagyon élvezte a kiruccanást és a sírkövek közötti szlalomozást. Az egyik kolléga Jamie kezébe adta az ún. varázsvesszőt, de Stacey nem hitt benne, hogy bármit jelezni tudna. A varázsvessző elvileg a föld alatti ionizált anyagok, mint a víz vagy a fém felkutatására szolgál. Ez esetben nyilván más célra akarták használni. Még jóideig bolyongtak a sírkövek között, amikor a pálcát maga elé kitartva megkérte a fiú az anyját, mondjon egy nevet. Stancey nem hitt benne, de a fiú kedvéért kimondta az első nevet, ami eszébe jutott: „Smith”. „Menj, és keresd Smith-t!” – utasította a pálcát Jamie. Persze nem történt semmi. Eltelt egy kis idő, aztán a fiú felkiáltott. A varázsvessző megmerevedett a kezében és maga után vonta Jamie-t, aztán megállt egy sírkőnél. Lenéztek a feliratra és földbe gyökerezett a lábuk. SMITH – ez volt a kőre vésve. Nagyon megdöbbentek, de aztán Stacey elbagatellizálta a dolgot azzal, hogy a varázsvessző bizonyára fémet érzékelt a földben. Az eset mindenesetre elgondolkodtató. Mennyi esély van arra, hogy feldobsz egy nevet, és pont egy olyan nevű halott sírjához húz a pálca?

Kis idő után anya és fia valahogyan elkeveredtek egymástól, és mire ismét találkoztak, Jamie nem festett túl jól. Test nélküli lépéseket hallottak, mintha körbevették volna őket. A sírok és a fák között fekete árnyak mozogtak, melyek már Stacey-t is megijesztették. Attól félt, hogy árnyékemberek, ezért kézen fogta a fiát és rádión utasítást adott kollégáinak, hogy azonnal pakolják össze a műszereiket. Az árnyékemberek némelyek szerint sötét lények, mások úgy gondolják, negatív lelki energiák, de nem emberi szellemek.

Másnap reggel, amikor Jamie felébredt, fájdalmas seb volt a combján. Ötágú csillagot mintázott. Megmutatta az anyjának, de az azt hitte, hogy a fiú égette bele a húsába. Jamie hiába tagadta, senki nem hitt neki. Ettől kezdve minden rossz lett. Egyre jobban romlott a tanulmányi átlaga, egyre agresszívabb lett, barátai nem voltak és egyértelműen kezdett megváltozni. Levert volt, rosszhangulatú. Csak ült a szobájában és zenét hallgatott. Semmi nem érdekelte. Beszélni szeretett volna az anyjával, de az vagy elfoglalt volt, vagy nem tartózkodott otthon.

Jamie el akarta mesélni az anyjának, hogy érthetetlen módon átrepült a ragasztó a szobáján és nekicsattant a falnak, de Stacey csak azzal volt elfoglalva, hogy a munkájába mélyedjen, és veszekedjen a fiával az intők meg a rossz jegyek miatt. Stacey-nek soha nem volt problémája a gyerekével, de Jamie olyan stílust vett fel, ami egyre kevésbé tetszett neki. Először azzal nyugtatta magát, talán a kamaszkor teszi, de Jamie egyre elviselhetetlenebb lett.

Egyik este az anyja előadást tartott, a nevelőapja dolgozott, ezért egyedül volt otthon. Nyálas, cuppogó hangot hallott és reszketve ment a hang irányába. A konyhából jött. Jamie nagyon kívánta, hogy anyja higgyen neki, de mindig elutasító választ kapott, hiába kért segítséget. Egyik alkalommal azt álmodta, hogy egy akasztott ember lóg a szobájában. Az álom hihetetlenül valóságos volt.

Stacey éppen egyedül tartózkodott otthon és friss ruhát vitt be a fia szobájába, amikor a fehérneműs fiókban megtalálta az egyik eltűnt fülbevalóját. Korábban már sokat kereste és Jamie-t is megkérdezte látta-e, de a fiú letagadta. Aztán kezébe akadt Jamie eldugott bizonyítványa. Minden tantárgyból megbukott. Stacey nagyon dühös volt és komolyan összeveszett hazaérkező fiával. Nem sokkal később a nappaliban rakodott, amikor feltekintett a hálószobákhoz vezető lépcsőre, mert szeme sarkából mozgásra lett figyelmes. Az egyik lépcsőfokon hagyott könyv magától megemelkedett és teljes erőből Stacey-nek vágódott volna, ha nem rántja el időben a fejét. Az asszony ekkor világosodott meg. Házában természetfölötti erő lakott és ő kétségbeesve kutatta könyveiben a választ.

Egy nap leültette Jamie-t és elmondta neki, hogy amikor a temetőben jártak, egy szellem valószínűleg megtámadta és ő kínozza most. Ekkor Jamie fájdalmában felkiáltott. Stacey szeme láttára keletkeztek hasított, vérző sebek a mellén, majd a hátán. Kérte az anyját, hogy állítsa meg az erőt, de a nő tehetetlen volt. Nem tudta hogyan állíthatná le az egészet. Végül ráparancsolt a lényre, hogy hagyja abba, s akkor abbamaradtak a karmolások. Stacey-ben azonban elhatalmasodott a felismerés, hogy nem is egy kísértettel van dolguk, itt nagyobb erejű dologról lehet szó.

Felhívta a kollégáját John Zaffist, hogy segítséget kérjen tőle. Elmondta milyen problémák vannak Jamie-vel és egy nagyon erős szellemre gyanakszik, de amikor a csillagról és a karmolásokról tett említést, Zaffis már tudta, hogy ez nem kísértet. Stacey kétségbeesett. Nem akarta hallani, amit már sejtett, hogy fiát egy démon ejtette foglyul. Elmesélte Zaffisnek, hogy a temetőben Jamie egy varázsvesszővel sétálgatott. Zaffis nem sok jóval bíztatta. Elmondta az asszonynak, hogy a varázsvessző cseppet sem ártatlan jószág, az a pálca egy okkult tárgy. Jamie a pálca segítségével valószínűleg gyanútlanul kinyitott bizonyos ajtókat a két világ között, és a résen egy gonosz lény besurrant, aki azonnal meg is támadta őt. John ördögűzést javasolt.

Jamie persze nagyon megijedt, amikor elmondták neki a helyzetet és eleinte hallani sem akart az ördögűzésről. Végül nagy nehezen belement, de megijesztette, amiért anyján is látta a rémületet. A szertartást egy Larry atya nevű független pap végezte, akinek felesége Debbie, látó volt. Érezte, hogy mit érez az alany és látta, hallotta a démont. A démonok nem szeretik, ha felismerik őket, de Debbie segítségével megtudhatták mi a neve, és így legyőzhetőbbé vált.

A szertartás sikerült és Jamie felszabadult. Lelkéből eltűnt a gyűlölet, az élete rendeződött. Nyomasztó érzései elmúltak, ismét teljes, boldog kamaszkort élhetett. Stacey soha nem bocsátotta meg magának, hogy magára hagyta Jamie-t a temetőben, ám mindaz, amit átéltek, közelebb hozta őket egymáshoz.