A levitáció kifejezéssel már mindenki találkozott élete során. Többnyire a fantasztikum kategóriájába soroltan, főleg bűvészek neve – David Copperfield, Chris Angel - kapcsán lehetett hallani a kifejezést. Tudományos értelemben hosszú ideig nem igazán foglalkoztak vele.

De mi is az, hogy levitáció? Mit jelent maga a kifejezés, és honnan indult? A levitáció leegyszerűsítve levegőben való lebegést jelent. Ha pontosan szeretnénk lenni, akkor még hozzá tesszük, hogy olyan lebegésről beszélünk, mely során bármiféle alátámasztás nélkül képes a levegőben lebegni/úszni az adott test.

A történelmi eredő

A levitáció mint jelenség megjelenése sokkal régebbre nyúlik vissza, mint hinnénk. Már a 16. században voltak róla feljegyzések, különös esetek, melyeket akkoriban még nem igazán tudtak megmagyarázni, így valósággal csodaszámba mentek. Egy Avilai Szent Teréz nevű apáca képes volt levitálni elragadtatása pillanatában. A jelenség nála olyan erős volt, hogy többször kérte az apácarend többi tagját, hogy fogják le, és szorítsák a földhöz a rohamok idején. Őt a 17. században egy Copertinói József nevű férfi követte időben, aki szintén el tudott emelkedni a talajtól alátámasztások nélkül. Meglehetősen hanyag volt, és már az iskolás éveiben is előfordult, hogy transzba esett, és tátott szájjal ült az órákon, így rá is ragasztották a „tátott szájú” gúnynevet. Mivel hanyagsága később sem változott, kizárták a kapucinus rendből ahová tartozott, majd később Ferenczes-rendi szerzetes lett, aki olyannyira az önsanyargatás megszállottja lett, hogy spirituális képességei felerősödtek. Copertinói József először 1638-ban emelkedett a levegőbe imádkozás közben egy templomban. A szerzetesek olyannyira hatalmas csodának tartották, hogy Rómába küldték, ahol az akkori pápa – VIII. Orbán –szintén megtapasztalhatta József csodálatos képességét. A levitáció egyébiránt minden korban jellemző volt a szentekre. A felemelkedésnek ez a megjelenési formája egyfajta üzenetnek is beillik: a földtől való elszakadást és a menny felé emelkedést szimbolizálja.

De történt olyan eset is, amikor az 1930-as években egy ültetvényen elkezdett lebegni az egyik munkás. A földtulajdonos meggyőződött arról, hogy nem volt alatta semmiféle alátámasztás, a munkás ténylegesen lebegett. A történelem nagy levitátorai közül talán Daniel Dunglas Home volt a leghíresebb. Spiritiszta médium volt, aki imádott utazni Amerika és Európa-szerte. Még III. Napóleon előtt is tartott bemutatókat, melyek annyira lenyűgözték a császárt, hogy anyagi támogatásban részesítette. Nem csupán saját magát, de asztalokat, székeket, és egyéb tárgyakat is képes volt a levegőbe emelni, majd lebegtetni. Természetesen a kezdetekben senki sem hitt neki, a legtöbben sarlatánnak, szemfényvesztőnek tartották, de mikor köztiszteletben álló befolyásos személyek is látták lebegni, többé nem vonták kétségbe képességét.

Subbayah Pullavar egy másik szintén népszerű levitátor volt, aki rendelkezett a különleges képességgel, mely elemelte őt a földtől. 1936. június 6-án egy bizarr, mégis csodálatos fotósorozat jelent meg Subbayahról, hogy eloszlassák a hipnotikus hallucináció lehetőségét. A szkeptikusok ugyanis korábban azt állították, hogy hipnózis alatt tartja a szemtanukat, és úgy hiteti el velük saját levitációját.

A távol kelet

Egy francia felfedezőnő arról számolt be, hogy mikor 14 évet töltött Tibetben, találkozott egy teljesen pucér férfival, akin vasláncok voltak és más különféle nehezékek. Érdekelte, hogy miért hord ilyet a férfi, mert látszott rajta, hogy nem szolgaként tartják, és rákérdezett a rejtélyre. A férfi nem mondott semmit, hallgatag volt, de jelen volt a férfi társa, aki elmondta, hogy egy olyan edzésformát folytat barátja, ami annyira könnyűvé teszi a testét és lelkét, hogy a vasláncok nélkül felszállna.

Egyes kínai alkimisták állítólag képesek voltak olyan főzetet vagy levest készíteni, amelyben olyan narkotikum hatásai voltak, mely képessé tette az embereket a föld felett való lebegésre. Az alkimizmusban már régóta ismertek voltak olyan receptek, melyek az ember mágikus képességeit voltak képesek aktivizálni, vagy legalábbis közelebb hozni azokat.

A történelem során tehát a középkortól kezdve – de már az ókorban is – több tucat ember volt képes levitálni. Sai Baba, az ismert indiai guru időszakos anyagteleportációi, és néha tudatán kívüli levitációja elképesztette a helyieket. Gyakran álmában tört rá a különös jelenség, amikor is ágya felett kezdett el lebegni, majd lassan visszaereszkedni a plédre.

Mahesh Prasad Varma (Maharisi Mahes), aki egy jómódú, szintén indiai családban nevelkedett fel, szintén képes volt a „föld felett járni”. Nyilvános előadásokat tartott egy ősi, védikus, hagyományos meditációs technikáról, amit később transzcendentális meditációnak nevezett el. Üzenete az volt, hogy ez által a technika által a határtalan boldogság mindenki számára elérhető. Több meditációs központot is alapított, köztük egyet 1958. augusztus 17-én Szingapúrban, amelynek megnyitóján a szingapúri miniszterelnök, Lim Yew Hock is jelen volt. Maharisi transzcendentális meditációjának az elmére, testre, viselkedésre és a környezetre gyakorolt jótékony hatásait a világ 200 független kutatóintézetének több mint 600 tudományos kutatása igazolta. Maharishi Mahesh Svájcban vezetett egy levitáció tanfolyamot. Az egyik hallgató így írta le az általa lehetetlennek vélt teljesítményt:

"Az ember finoman elkezdi ringatni magát, ringatja, ringatja egyre tovább, aztán elkezd a levegőbe emelkedni. Lótuszülésben kell lennie, különben földet éréskor megsérülhet, ha kibillen egyensúlyából. Úgy kezdi, mint a Wright fivérek a repülést - nagy csattanással ér földet. Ezért kell habgumi párnán ülni. Aztán egyre jobban tudja az ember ellenőrizni, s csodásan lelkesítő dolog."

A legtöbb levitáló hisz valamiben. Buddhizmusban, Istenben, vagy más mitikus dologban, így sokáig úgy tartották, hogy a levitáció egyfajta spirituális manifesztációja a hitnek, ugyanis pogány embereknél sohasem figyeltek meg hasonlót. De vajon létező jelenségről van szó, vagy ügyes szemfényvesztésről, a múltbéli szemtanúk téves megfigyeléseiről? A cikksorozat következő részében ennek járunk utána!

Szerkesztő: Zavatszki Milán