A
kísértetek kapcsán ősidők óta tartja magát az a hiedelem, hogy
elhagyatott, ódon helyeken, temetőkben, kastélyokban, romos házakban
jelennek meg, ám a legtöbb találkozásra a hétköznapokban kerül sor. Sőt,
néha az is megesik, hogy éjjel arra riadunk fel, hogy egy szellem
motoszkál az ágyunkban!
 Ez történt az 1800-as évek elején több alkalommal is egy Tennessee-i ültetvényes otthonában. A gazda nem akárki volt: John Bell,
későbbi szenátor. 1817-ben futott össze először saját birtokának
kukoricaföldjén egy bizarr lénnyel, amely rögtön eliszkolt, mikor Mr.
Bell puskája eldördült.
Az
incidenst követően egy sor hasonlóan különös és meghökkentő esemény
történt. Furcsa zajok és jelenések vetettek véget a Bell rezidencia
addigi nyugalmának, amelyek még az Egyesült Államok későbbi, szám
szerint hetedik elnökét, Andrew Jackson tábornokot sem kímélték. Jackson 1819-ben maga is találkozott a szellemmel barátjának és
politikai támogatójának, John Bell ültetvényes otthonának a közelében,
ahol gyakorta megfordult. Az egyik ilyen alkalommal a tábornok egy
katonai kocsit hajtott az ültetvény bejárata felé, amikor a kocsi
hirtelen megállt, mintha a földhöz szögezték volna. A tábornok
kíséretének tagjai azonnal megpróbálták megállapítani, mi akadályozza a
lovakat, illetve a kocsit a mozgásban, amikor Jackson felpillantott, és
megdöbbenten kiállított fel: „Az égre… Az egy boszorkány!” Ám
mire az emberek felpillanthattak volna, a Jackson által látott különös
fantom elenyészett, csak furcsán zengő, testetlen hangja visszhangzott a
levegőben: „Minden rendben, tábornok. Hadd menjen a kocsi…”
Ebben a pillanatban a lovak, amelyek az imént még hiába feszültek a
hámnak, megindultak. Az elnök elmondta, hogy egy rémisztő jelenést, egy
ocsmány, repülő boszorkányt pillantott meg a kocsi felett. A
Bell-ültetvényt ezt követően a „Bell-boszorkány” rémtörténetei tették
ismertté.
Például,
Jackson egyik kísérője azt állította, hogy ő egy boszorkányvadász, és
szándékában áll elpusztítani ezt az ártó szellemet. Nem sokkal ezen
kijelentése után az (állítólagos) boszorkányvadász rejtélyes körülmények
közt elhunyt – a teste teljesen kicsavarodott, és borzalmas sikolyok
közepette kilehelte a lelkét.
Egyik másik rémisztő eset során Bell legifjabb lányát, Betsyt
egy láthatatlan erő ragadta meg. Először megrángatta a lány haját, majd
fölpofozta a fiatal hölgyet. Az események ezzel korántsem értek véget,
és egyre több önjelölt szellemvadász érkezett a házba, de mind kudarcot
vallottak. Még a szomszédok kíváncsiságát is felkeltették a misztikus
események, és egyikük, William Porter
egy éjszakát a házban tölthetett, ám ennek az emléke élete végéig
rémülettel töltötte el. Történt ugyanis, hogy arra ébredt, hogy egy
kísértet bújt mellé az ágyba. Állítása szerint a gyertyafényben is jól
látta, amint az ágynemű megmozdul, mintha valaki bekúszna alá, majd
tömör gombóccá gyűrődött. A holt fehérré vált Porter, szinte teljesen
lebénult, ám a következő pillanatban, amint orrát megcsapta egy
iszonyatos, undorító bűz, magához tért. Kipattant az ágyból, miközben
egyik kezével megragadta a gyertyatartót, másikkal meg az ágyneműt, és a
szoba közepe felé kezdte vonszolni azzal a szándékkal, hogy lángra
lobbantsa, és ezzel eleméssze az ágyába furakodott kísértetet is. Ezt
azonban nem sikerült kiviteleznie. Mint azt később elmondta (az
eseményeket 1894-ben egy könyv is feldolgozta a Bell-boszrokány igaz története
címmel – A szerk.), az ágynemű olyan nehézzé és visszataszítóvá vált,
hogy undorodva eldobta, ezért kimenekült a házból, ahová soha többé nem
tette be a lábát.
A
Bell-boszorkányé nem az egyetlen máig tartó megfejtetlen
kísértethistória, ám az idők során valóságos városi legendává nőtte ki
magát. Nyílván valóban sokan hozzátettek, vagy éppen elvettek belőle
részleteket, s így vált egyre érdekesebbé, kerekebbé és hátborzongatóbbá
a sztori. Nem véletlen, hogy ezek az incidensek ihlették Andrew Jackson
egyik később híressé vált mondását is: „Inkább szembeszállok az egész Brit Armadával, mintsem szembenézzek a Bell boszorkánnyal.”
Felhasznált forrás: www.noiportal.hu
| 
