Az asztaltáncoltatás az 1850-es évek táján jött divatba, midőn az amerikai Fox nővérek egyre nagyobb közönséget vonzó spiritiszta szeánszokat tartottak "szellemjárta" otthonukban, a Massachusetts állambeli Hydesville-ben. A szellemek különféle kopogásokkal válaszoltak a nekik feltett kérdésekre, s sokan a kopogásokat az asztalból vélték hallani. A spiritiszta mozgalom futótűzként terjedt szerte a világon (Magyarországon 1878-ban alakult meg a Spiritiszta Kutatók Egyesülete), s ennek az sem vetett gátat, hogy a Fox nővérek az 1880-as évek végén nyilvánosan bevallották: trükköket alkalmaztak szeánszaik során, s mindvégig orruknál fogva vezették vendégeiket.
Azt hihetnők, így százötven év elteltével talán már senkit nem lehet asztaltáncoltatással átejteni, de a jelek szerint akadnak még épp elegen, akiket Uri Geller orruknál fogva vezet.
Az összeszokott körtagok a kopogtatások kód szignáljaiban úgy olvasnak, mint a távírász a morzejelekben, vagy a börtönök falát kopogtató rabok saját jelbeszéd-rendszereikben. A kopogások megfejtésének tana az úgynevezett tipológia. A type angol szóból ered a kifejezés, melynek magyar megfelelője a jel.
A kopogásokat az úgynevezett ideomotorikus, az önkénytelen izommozgások hozzák létre. Lélektani tény, ezt kísérletek igazolják, hogy a kéz és a kar izmainak megfeszülése vagy elernyedése nyomon követi a tudat állapotait, érzelmeinket, gondolatainkat. A szeánsz egy-egy helyzetében jelentősége van annak, hogy a vendégek kezei engedelmesen követik-e a médium mozgatta asztalt, vagy izmaik megfeszülve ellenállnak, így csupán a megragadott asztal mozgásán keresztül a médium, a körvezető kipuhatolhat olyan érzelmi tényezőket, melyeket a "szellemektől" származóknak tüntet fel.
Az önkéntelen izommozgások jelrendszerében persze elég nehéz olvasni. Ez éppen olyan tudomány és éppen olyan gyakorlatot kíván, mint a vakok különleges ábécéjének, az úgynevezett Braille-írás domborművecskéinek az ujjakkal történő letapogatása. A vakoknál, különösen a vak süketeknél a tapintás és az izommozgások együttes vibrációs érzéke olyan fejlett, hogy akár zongorára fektetett tenyerükkel érzékelik a zenét, sőt egyes zenedarabokat is felismerhetnek így a hanghullámok keltette rezonanciákból.
Az asztaltáncoltatás tömérdek alkalmat ad csaló manipulálásokra. Ismert módszer például, hogy a kabátujjba, a csukló alá pálcát rejtenek, végét az asztal lapja alá helyezik. Ezzel úgy lehet emelgetni az asztalt, hogy közben az illető mindkét tenyere az asztallapon nyugszik. Az asztal egyik felét könnyű felemelni úgy is, hogy az ellenkező oldalán az asztal tetőlapjának szélét tenyérrel megnyomják. A nagy spiritiszta divat idején nagyobb városokban, Chicagóban, Bécsben, Párizsban olyan boltok is nyíltak, ahol preparált asztalkákat, valamint gyűrűre, ujjak közé vagy ruhára erősíthető kampókat árultak, amelyek ügyes bűvészeszközökként lehetővé tették az asztal titkos mozgatását.
|
