Az angliai Somerset egyik csöndes falujában, Chilton Cantelóban, egy sírkő 1670-től jelzi egy bizonyos Theophilius Broome végső nyugvóhelyét, vagy legalábbis teste nagy részének nyughelyét. Régi elefántcsonthoz hasonlóan, fényes koponyája több mint 300éve, egy szekrényben van, korábbi otthonában, Chilton Cantelo Majorban. Ezzel betejesedett végakarata, miszerint fejének a házban kell maradnia. Örökösei kényelmetlenül érezték magukat, ami nem meglepő. Ám amikor egy idő utána fejet a testhez akarták temetni, rájöttek hogy az nem is olyan jó ötlet.
Erre több kísérletet is tettek, de a szertartás végeztével, mindig különös baljóslatú, ijesztő hangok, sikolyok hallatszottak az egész faluban. Ez csak akkor maradt abba, amikor a koponyát ismét a házban helyezték el.
Egy másik koponya, amelyet a Manchester-hez közeli Wardley Hallban tartanak, állítólag egy római katolikus pap koponyája, akit 1641-ben kivégeztek árulásért. A koponya az egyik Manchesteri templom tornyán volt közszemlére téve, majd egy katolikus családhoz került, akik Wardley-ba vitték. Somerseti társához hasonlóan, zajokat szokott kelteni, amikor elviszik a házból. Sőt állítólag még erős viharokat is képes okozni (ha elmozdítják a házból). Eltemetni szinte képtelenség, mert valami balszerencsés dolog folyton a szertartás útjába áll. Eric Maple szellemvadász szavaival élve, ,,a koponya mindig haza talál".
A humberside-i Burton Agnes Hall, egy gyönyörűen helyreállított Erzsébet kori k*ria ad otthont Anne Griffith koponyájának. Anne apja építette a házat, Sir Henry Griffith 1950-ben. Broomhoz hasonlóan, Anne is azt kérte, halála után a levágott fejét, tartsák a házban. Kívánságát teljesítették, és a helybéliek csak „öreg Nusi"-nak hívják. Néhányszor elvitték a helyéről, de minden egyes alkalommal velőtrázóan sikoltozott, egészen addig, amíg vissza nem helyezték a házba. Tudósok próbálták a hang forrását felkutatni, de minden esetben kudarcot vallottak, ezért úgy döntöttek jobb, ha békén hagyják a jó öreg Nusit a helyén, és ő cserébe nem riogatja a ház lakóit.
A sikoltozó koponyákról szóló legendák, a brit folklór kicsiny, ám annál érdekesebb részét képezik. Az egyik feltételezés szerint az ilyen történetek a római-brit eredetű ,,alapozási- áldozat" gyakorlatában gyökerezik - amikor is egy emberi vagy állati áldozatot temetnek a ház alapjaiba, hogy biztosítsák a szerencsét, és kedvezzenek az isteneknek.
Valószínűleg ez járhatott Anne, és Theophilius agyában is, amikor megírták különös végakaratukat.
Jeremy Bentham filozófus és politilogus, akinek reformjai előmozdították a 18. századi brit fejlődést, osztozott a Sikoltozó koponyákkal, abbéli vágyában, hogy halála után egyik kedvenc helyén maradhasson.
Bentham gondoskodott arról, hogy ha meghal, egy sebész barátja bebalzsamozza a fejét.
|
