1937-ben egy harmincöt
éves, nyolcgyerekes kanadai parasztasszony, Eva Baye testén jelentek
meg váratlanul a stigmák. Eva Baye, a félig indián, félig európai
származású kanadai nő 1902-ben született Ontario tartományban.
Nagyon vallásos, katolikus családban nevelkedett, és harmincöt
éves koráig semmi rendkívüli vagy misztikus esemény nem zavarta meg
életét. Néhány évvel azután, hogy megjelentek rajta a vérző stigmák,
jó néhány orvos is megvizsgálta. Hosszan és alaposan, de
magyarázatot egyik sem talált.
Ráadásul kiderült, hogy óraműpontossággal minden pénteken délután hatkor kezdődik a jelenség. Ekkor elvesztette az eszméletét,
sajátságos "agóniába" került, amelynek során újra és újra átélte
Krisztus szenvedéseit azon a bizonyos pénteki napon. Este hattól
kilencig tartott ez a különös roham, miközben a sebek sorban
megjelentek, némelyik stigma vérzett is. Ezekben az órákban Eva nem
látott és nem hallott semmit, a külvilág ingerei nem hatoltak el
hozzá. Ilyenkor "ott" volt, ahol az az emlékezetes kereszthalál
történt. Este kilenc körül lassan elállt a vérzés, és az asszony
magához tért. Másnapra az égvilágon semmi baja nem volt, normálisan
ellátta gyermekeit, férjét, és nem szívesen beszélt a péntek estékről.
Ám ha olykor mégis sikerült rávenni, aprólékosan, lépésről lépésre
elmondta a bibliai eseményeket - mintha Krisztus szemével látta volna
őket! Természetesen arra gyanakodtak, hogy mindez csak képzelgés,
tettetés, pszichiátriai eset. Ezért hetekre kórházba zárták,
lesötétítették a betegszoba ablakait, és visszaállították a
szobában lévő órát, hogy megtévesszék Eva időérzékét.
Ám
a fortélyok rendre csődöt mondtak, ugyanis Eva a jelek szerint egy
belső, biológiai óra szerint "működött", és "golgotajárása" a valós
időben, mindig pénteken délután hatkor kezdődött. A fájdalom
legrosszabb pillanataiban valóban haldoklónak tetszett, később annak
enyhülése után már tudott beszélni azokról a jelenetekről, amelyeket
úgymond "az imént saját valóságában megtapasztalt".
Később az élet egyéb területein is kezdett furcsává válni körülötte néhány
dolog. Továbbra is egy kis településen élt, és gyakran járt
templomba. Télvíz idején, amikor Eva áldozott, a templomot rózsaillat
lengte be, pedig semmilyen virágot nem tartottak ott. Ha zuhogó esőben
ment - ezt többször is tapasztalták -, a ruhája száraz maradt.
Mintha valamilyen láthatatlan burok - aura? - venné körül, olyan
erősen, hogy a külső fizikai hatásokat sem engedi át.
Az
egyik ilyen eksztatikus állapotában hibátlan latin nyelven írt egy
csodaszép imát. Ami csak azért volt furcsa, mert soha nem tanulta
ezt a nyelvet, a sajátját beszélte csak, és különben sem volt
erőssége az írás vagy a "költészet", hisz továbbra is
iskolázatlan, nyolcgyermekes családanyaként kellett helytállnia.
A
stigma testi jegy, vagy fájdalom, amely olyan testtájakon jelenik meg,
ami Jézus keresztrefeszítését idézi. A stigmák előidéző okai vitatottak.
Vannak, akik szerint legalább bizonyos esetekben természetfeletti,
csodás eredetűek, mások csalást látnak bennük vagy az orvosi
magyarázatoknak hisznek.
A stigmák általában a katolikus
valláshoz, illetve hívőihez kötődnek. A stigmatizáltak többsége nő.
Dokumentált esetek nem katolikusok közt is előfordultak.. Vannak olyan
esetek amikor a stigmatizált testén megjelenik az öt Szent Seb (a
szögektől esett sebek a kézen és lábon és a lándzsadöfés az oldalán),
vagy ezek egy része. Vannak, akiknek a tövisek okozta sebek jelennek meg
a homlokukon, mások vért izzadnak vagy könnyeznek, a korbácsolás okozta
sebek tűnnek fel a hátukon, vagy a kereszt cipelése okozta sebek a
vállukon.
Vannak olyan stigmatizáltak, akik csak a sebek
fájdalmát érzik, anélkül, hogy maguk a sebek megjelennének: ők
láthatatlan stigmákat viselnek. Máskor a seb és az óriási fájdalom
együtt vannak jelen. Egyes stigmatizáltak sebei nem gyógyulnak be,
frissek maradnak és mégsem fertőződnek el. Egyes feljegyzések arról
számolnak be, hogy a sebek kellemes illatot árasztanak.
Az első
dokumentált eset Assisi Szent Ferencé (1182–1226), aki először 1224-ben
tapasztalta a stigmákat La Vernában, Olaszországban.A Szent Ferenc
halála után eltelt évszázadban több, mint húsz újabb esetet jegyeztek
fel. Azóta nagyon sok volt az ilyen eset. A 19. század végére több, mint
300-at jelentettek.A feljegyzésekben szereplő első stigmatizált
Christina von Stommeln volt (meghalt 1312-ben), akit az 1320 és 1350
között készült Codex Iuliacensis említ. Relikviái a jülichi
Propsteikirchében nyugszanak, Aachen közelében Koponyáján egyes források
szerint ma is láthatók a tüskék hagyta nyomok.
