A parapszichológusok régóta tanulmányozzák azt a jelenséget, amelynek
során egyes személyek azonos időpontban két különböző helyen bukkannak
fel a szemtanúk előtt. Az asztrális projekció vagy bilokáció néven
ismert „megkettőződés” ideje alatt a lélek eltávolodik a fizikai
testtől, és olyan látható alakot ölt, amely rendkívüli módon emlékeztet a
valóságos személyre. Az elmúlt évszázadokban számos történetet
jegyeztek fel vallási mesterekről, sámánokról és mágusokról, akik
önkívületi állapotban hagyták el testüket, de az élmény erős érzelmi
trauma hatására, hipnózisban vagy halálközeli állapotban akaratlanul is
előfordulhat.
Az élő ember szelleme azonban nem csupán a tudatos vagy spontán
megkettőződés idejére léphet ki a testből, hanem a végzet hírnökének
szerepét is betöltheti. A Brit-szigeteken „fetch”, Norvégiában
„vardoger”, Németországban pedig „Doppelgänger” névvel illetett
fantommal kapcsolatos tapasztalatokat a 19. század közepén kezdték el
tudományos alapossággal vizsgálni. Az élet fantazmagóriái című, 1886-ban
megjelent könyv két szerzője, Edmund Gurney és Frederic Myers több száz
eset tanulmányozása után arra a megállapításra jutott, hogy a
„túlvilági alteregó” általában hátborzongatóan valóságos rémlátomásként
jelenik meg az érintettek előtt, és valamilyen veszélyre vagy az
elkerülhetetlenül közeledő halálra figyelmezteti őket. A szinte teljesen
áttetsző jelenés – arckifejezése, testtartása és mozdulatai révén –
olyan meggyőzően emlékeztet az élő hasonmásra, hogy a gyanútlan
szemlélődő első pillantásra akár össze is tévesztheti őket.
Egy
1696-ban kiadott angol nyelvű enciklopédia szerzője, John Aubrey számos
izgalmas történetet gyűjtött össze a félelmetes kísértet
felbukkanásáról. „A gyönyörű Diane Rich, Earl of Holland (1590–1649)
leánya éppen atyjának kensingtoni parkjában sétált, hogy még ebéd előtt
friss levegőt szívjon. Már egészen kellemesen érezte magát, amikor
váratlanul saját tükörképét pillantotta meg a kerti ösvényen. Egy
hónappal később a hölgy himlőben meghalt. Nővére, Lady Isabella Thynne
szintén találkozott a hasonmásával, mielőtt elhunyt volna” – írja
Aubrey, akinek egyik ismerőse, Sir William Napier hasonló módon kapott
figyelmeztetést közeli haláláról. A férfi egy vidéki fogadóban szerette
volna tölteni az éjszakát, de szobájába érve megdöbbenéssel vette észre,
hogy egy holttest fekszik az ágyán, amely megtévesztésig hasonlít
hozzá. A köztiszteletben álló orvos néhány nappal utazásának befejezése
után életét vesztette.
Percy Bysshe Shelley (1792–1822) angol költő 1822.
július 6-án találkozott túlvilági alteregójával. Éppen a karosszékében
üldögélt, amikor egy sötét öltözéket és csuklyát viselő férfi jelent
meg, és határozottan felszólította, hogy kövesse őt. A szobából kilépve
az idegen felfedte arcát, és Shelley önmagát ismerte fel. Két nap múlva
egy kis vitorlásra szállt, hogy meglátogassa az itáliai Livornóban élő
barátját. Néhány órával később azonban hatalmas vihar keletkezett, a
törékeny hajó pedig elsüllyedt, és Shelley a Földközi-tenger hullámaiban
lelte halálát.
A világhírű német költő, Johann Wolfgang Goethe
(1749–1832) egy alkalommal weimari otthonában pillantotta meg saját
szellemét. A szokatlan élmény okozta ijedtségét visszafojtva, néhány
másodpercig farkasszemet nézett az alteregó rosszindulatú tekintetével,
amely rövidesen elenyészett a szeme elől. Goethe szerencsésnek mondhatta
magát, hiszen túlélte a Doppelgänger látogatását, de soha nem tudta
elfelejteni „a félelem és sötétség árnyával” való rémisztő találkozást.
A túlvilági alteregó általában hátborzongatóan valóságos látomásként jelenik meg az érintettek előtt.
Hihetetlen Magazin - Prusi
|