1632 októberében titokzatos kór szállta meg a Louduni Orsolya-rendi
zárda apácáit. 200 évvel korábban hasonló események borzolták a
kedélyeket egy észak-franciaországi zárdában. Bár a két esetet
évszázadok választották el egymástól, az egyház illetékesei szerint az
ördög szállta meg az apácákat.
Ráadásul, mint
kiderült, a két eset csupán a jéghegy csúcsa volt, hiszen sem azelőtt,
sem azt követően nem volt olyan évszázad a történelemben, amikor a
gonosz ne ragadott volna magával apácákat.
A hátborzongató
eseményeknek általában mindig voltak figyelmeztető előjelei. A louduni
eset során 1632. szeptember 21-én az Orsolya-rendi kolostor
főnökasszonya, Jeanne des Anges és két másik apáca megpillantotta a két héttel korábban pestisben elhunyt gyóntatójuk, Moussaut
atya szellemét, amint az keresztülhaladt a zárda egyik folyosóján. Az
ezt követő egy hónap során több kísértet is megjelent a zárdában, sőt
egy titokzatos fekete gömb az apácák szeme láttára vonult át a
refektóriumon. Október közepén aztán kezdetét vette a különös kór. Az
apácákon egymás után tört ki az őrület. Eleinte csak extrém szavakat
üvöltöztek, majd egymást követve a földön kezdtek el vonaglani, így nem
csoda, hogy hamar összehívták a papok tanácsát, akik megállapították,
hogy a nőket megszállta a gonosz.
Hasonló
megállapításra jutottak 200 évvel korábban a cambriai zárdában kitört
szörnyű hisztéria során is, amikor több mint négy éven át próbálták
kigyógyítani az apácákat a titokzatos kórból, mígnem a megszállottak
egyike, Jeanne Potiér-en keresztül maga a
gonosz is megszólalt. Elmondta, hogy a lány, akinek testébe 9 éves
korában költözött, bevitte őt a zárdába, ahol mindenféle
természetellenes cselekedettel hatalmába kerítette a többi apácát is.
Természetesen a kor felfogásának megfelelően Jeanne-t boszorkányság
vádjával azonnal perbe fogták, és életfogytig tartó börtönre ítélték. Az
ártatlan lányt 40 éves korában a tömlöcében érte utol a végzet, pedig
az esetére – ma már tudjuk – sokkal racionálisabb a magyarázat. Igen ám,
de a sötét középkorban nem a racionális magyarázatok keresése volt a
jellemző. A louduni eset során is az összehívott egyházfők nem a
magyarázatot, főként nem a tudományos magyarázatot, hanem a gonosz
általi megszállottság bűnösét, vagyis olyasvalakit kerestek, akit meg
lehetett vádolni boszorkánysággal, a gonosz apácákra való
szabadításával.
Meg is találták az illetőt, miután 1632. október 11-én az egyik megszállt apácán keresztül megszólalt egy magát Astrótnak
nevező ördög, aki bűnösnek kiáltotta ki a Loudun központjában található
Saint Pierre du Marché templom jóképű plébánosát, bizonyos Urban Grandier-t,
akit azon nyomban boszorkánymesterség vádjával perbe is fogtak. Az ügy
ettől kezdve politikai vonatkozású üggyé vált, mivel az áldozatok
egyike, Claire de Sazilly az ország
legbefolyásosabb emberének, XIII. Lajos király miniszterének, Richelieu
bíborosnak a rokona volt. Természetesen a történelemből jól ismert Richelieu
bíborosról van szó, aki gondoskodott róla, hogy Grandier-t, akit
egyébként egy ellene irányuló durva hangú röpirat szerzőjének tekintett,
rövid időn belül az ördöggel való cimboraság vádjával perbe fogják,
kínvallatásnak vessék alá, majd az apácák vallomása alapján 1634.
augusztus 18-án a város piacterén máglyán elégessék.
Néhány
nő hisztériája tehát ennek az embernek az életébe került, csupán azért,
mert az apácák fantáziálásának tárgya volt a sármos pap. Az apácák
látványos rohamai, szexuális tartalomtól sem mentes vonaglásaik és heves
extázisuk egyébként furcsa módon még évekig zajlottak, miként a már
említett 1491-es cambriai eset kapcsán is. Ez utóbbi eset tanulmányozása
során Johannes Wyer kiváló holland orvos,
aki 1550-ben hasonló zárdarohamokat vizsgált a hollandiai Uverterben,
rámutatott arra, hogy az eset a nagyböjt idején történt, amikor az
apácák már 50 napja nem vettek magukhoz táplálékot, csak répalevet
ittak. Wyer szerint a koplalás önmagában is felelős lehet a
rángógörcsökért, ráadásul az apácák akkortájt nem önszántukból vállalták
a szentéletű jámbor női szerepet, hanem épp ellenkezőleg. Egészséges,
fiatal, tomboló hormonokkal rendelkező lányokat zárt el családjuk a
külvilág elől a különböző kolostorokba, akik a vezeklés, a tétlenség és a
böjt elől menekülve utat engedtek természetes vágyaiknak, tomboló
ösztöneiknek. Bár Wyer nem merte, nem tehette meg, hogy kimondja a
nyilvánvalót, a szegény apácák szexuális ösztöneinek felszínre törését, ő
is arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az apácákat megszállta az
ördög… Ezen az alapon ma minden valamirevaló egészséges embert, aki
hallgat érzelmeire, ösztöneire, bátran az ördög rabjának tekinthetünk…
Még jó, hogy nem a középkorban élünk!
Hihetetlen Magazin - ST
|