1764. november 24-én Lord Edward Begley meglepően derűs hangulatban ült le a villásreggelihez legjobb barátai körében londoni otthonában. A vendégei azonban alig tudták lenyelni az egyébként pazarul elkészített vesepecsenyét és az indiai rizses halat, amikor a lord elmesélte, hogy az éjszaka folyamán meglátogatta annak a lánynak a szelleme, aki öngyilkosságot követett el miatta, miután ő 30 évvel azelőtt elcsábította, majd rútul elhagyta.A szerencsétlen szerető kísértete közölte vele, hogy néhány nappal korábban a temetőt, ahol a teste nyugodott, sírrablók dúlták fel, és többek között az ő csontjait és szétszórták. Begley-nek, mint nagyhatalmú politikusnak, kötelessége intézkedni az ügyben, kézre keríteni a tetteseket és méltó büntetést kiszabni rájuk, ennyivel tartozik neki. Ha figyelmen kívül hagyja a kérését, akkor egy héten belül meghal.

A lord azonban nem engedelmeskedett a túlvilági parancsnak, és ahelyett, hogy utánajárt volna a dolognak, egy újabb fellengzős beszédet tartott másnap a Lordok Házában, és mivel az előkelő és léha londoni társaság krémjéhez tartozott, tovább folytatta kicsapongó, tivornyázó életét. Az átok miatt aggódó barátait biztosította róla, hogy sohasem érezte magát jobban, sőt úgy véli, egészen megfiatalodott. Úgy szervezte a programját, hogy a következő hétvégét Paul Buller parlamenti képviselő vadászházában töltse. A szellem bejelentését követő negyedik éjszakán a lord a vacsora végeztével, hirtelen rosszullétre panaszkodott, az oldalához kapott, majd a komornyikja szeme láttára összeesett, és sosem kelt fel többé.

Buller hallott a kísértet átkáról, ám nem hitt benne. Elment ismerőse temetésére, és a tömegben meglátott egy nagyon furcsa arcú nőt, aki büszkén és különös elégedettséggel az arcán nézte végig a szertartást. Mikor Begley rokonai vendégül látták az egykori lord kastélyában rendezett halotti toron, egy festményen látta viszont a hölgyet. A lakájtól tudta meg, hogy ez nem más, mint Lady Bettford, aki annak idején öngyilkos lett…