„Csak a vöröset láttam … egy 17 év körüli fiú lehajolt, és valami
vöröset tett a romokra. Megnéztem közelebbről, egy rózsa volt az” Ez
1978-ban történt. . Eduardo Matos professzor gyakran gondol vissza erre a
rózsára, hogy akkor, 37 évesen miért is őt választották.... Eduardo Matos professzor gyakran gondol vissza erre a rózsára, hogy
akkor, 37 évesen miért is őt választották arra, hogy az azték birodalom
Templo Mayor, Nagy Templomának ásatási munkáit vezesse. A Templo
Mayor-t a spanyolok rombolták le a 16. század elején, és a romjaira csak
véletlenül bukkantak 1978 februárjában. Egy telefonpóznát akartak a
munkások felállítani, amikor ásás közben valami keménybe ütköztek.
Mélyebbre ástak, és egy hatalmas követ találtak, több mint három méter
átmérőjűt, Coyolxauqui istennőnek ajánlva. .
Matos
kutatócsoportja hamarosan munkához látott, és öt év alatt vagy tízezer
leletet találtak. Ennek az ásatásnak a legelején látta a professzor a
fiút, ahogy rózsát tesz az istennő elé. Akkor annyira megindítónak
találta a dolgot, hogy beszélni is szeretett volna a fiúval, de az
eltűnt a tömegben. „A Nagy Templom-ásatás indította el a karrieremet, és hírnevet hozott nekem”
– mondja a professzor. Mexikó egyik vezető antropológusa lett, és neves
tagja az ország írói, költőit és tudósait tömörítő szövetségnek is. „De
ez nem minden. Valami megváltozott bennem. Őszintébb lettem magamhoz.
Elváltam a feleségemtől, mert a házasságunk már kihűlt, újra verseket
kezdtem írni, amit nem tettem tizenéves korom óta.” A Mexikói-öböl
valaha egy tó volt, benne szigetekkel. Az aztékok csónakon közlekedtek
közöttük, és megépítették a fővárosukat, Tenochtitlant. A Nagy Templom
szent hely volt, ahol a víz és a vadászat isteneinek áldoztak. De az azték uralkodókat, aki pedig előre megjósolták a spanyolok jöttét, kiirtották, a Nagy Templomot pedig lerombolták. Az
ásatás helyén álló múzeumban ma rengeteg halotti maszk is látható. A
maszkok faragott szemébe nézve ott érezzük az aztékok szellemét, akik
ötszáz évvel haláluk után talán újra életre kelnek. A professzor talán
azért ír újra verseket, hogy szólni tudjon a holtakkal. A professzor
anyjának családi neve ugyanúgy Montezuma, mint a híres azték uralkodóé.
De ezzel együtt nem gondolja, hogy a mexikói történelem csak a régiek,
és a betolakodó spanyolok konfliktusából állna. Szerinte a történelem
mindig új, friss kultúrákról szól, amik a régiek helyébe lépnek. De
valami mindig meg is marad a régiből. A „bennszülött” aztékokat a
spanyolok arra kényszerítették, hogy hatalmas keresztény katedrálist
emeljenek. Másik istent tiszteltek ugyan benne, de ugyanazok a kezek
építették, mint a Nagy Templomot.
m”
– mondja a professzor. Mexikó egyik vezető antropológusa lett, és neves
tagja az ország írói, költőit és tudósait tömörítő szövetségnek is. 
