A világ különböző tájairól érkező történetek százai bizonyítják, hogy a boldogtalanul meghalt öngyilkosokból sűrűn válnak félelmetes, kísértő szellemek. Az elviselhetetlen testi és lelki kínok ugyanis rendszerint érzékelhető formában túlélik a szenvedőt, akinek szelleme visszatér a túlvilágról.

Erőszakos kísértetek, túlvilági gyilkosok

Az öreg épületek falai közt éjjelente felbukkanó, lánccsörgető kísértetek és a szeánszokon áttetsző alakban megjelenő túlvilági lelkek mindig is izgatták a misztikus jelenségek iránt érdeklődők fantáziáját. Jó és rossz szándékú szellemek egyaránt akadnak köztük, hiszen egyesek csak bolyonganak, néha megmutatják magukat, más lelkek azonban gonosz szándéktól vezérelve kísértik áldozataikat, és kergetik őket őrületbe. Ez utóbbiak olyan emberek szellemei, akik boldogtalanul távoztak a másvilágra, saját kezükkel vetettek véget életüknek, vagy haláluk hirtelen és erőszakos módon következett be, és bosszúvágytól, elkeseredettségtől hajtva visszatérnek a földre, hogy őrületbe vagy halálba hajszolják azokat, akik kapcsolatba kerültek egykori házával vagy személyes tárgyaival.

Elviselhetetlen kínok

A „Bell-boszorkány” néven ismert poltergeist – amely az amerikai Tennessee államban élő John Bell szerencsétlen családját tisztelte meg látogatásaival – azon ritka események egyikét képezi, amikor egy ördögi tulajdonságokkal felruházott túlvilági lény egy ember halálát okozza. Bell és felesége, Lucy már kilenc gyermekkel büszkélkedhetett, amikor 1817-ben kezdetét vette házukban a nem mindennapi felfordulás. A boszorkány – ahogyan a környékbeliek nevezték – először úgy adott jelt magáról, hogy kaparászta a falakat, majd felforgatta a bútorokat, és olyan rémisztő hangokat hallatott, mintha valakit fojtogattak vagy kínoztak volna. A család gyermekei többször üvöltöttek fájdalmukban, mert úgy érezték, fejüket kavicsok és kövek találják el.

Sokkoló látogató

1955-ben Alan Bogue 19 éves festőinas és Bill Oliver festő-mázoló azt a feladatot kapta, hogy újítsa fel egy edinburghi viktoriánus ház egyik üresen álló emeleti lakását. Alan az első napon éppen a fürdőszobában dolgozott, amikor váratlanul mezítlábas lépteket hallott közeledni a háta mögül. Ám alighogy megfordult volna, a lépések utolérték, és testét hirtelen erős áramütés rántotta össze. Vakítóan éles villanást látott, majd izmai bénító görcsbe rándultak. Miután néhány perccel később magához tért, megdöbbenését és riadtságát hirtelen mély szomorúságérzet váltotta fel. E pillanatban tért vissza az alagsorból Bill, aki – miután társa elmesélte neki, hogy a fürdőszobában szerinte szellemek garázdálkodnak – vad dühvel ugrott Alan torkának. Rövid összetűzés után azonban pillanatnyi elmezavara elpárolgott. Azért jött ki a sodrából, mert időközben a ház tulajdonosa elmesélte neki, hogy három héttel korábban az ott lakó Anne D. nevű fiatal történelemtanár öngyilkos lett, ugyanis vőlegénye felbontotta eljegyzésüket. A fürdőszoba ajtajára akasztotta fel magát köpenye zsinórjával.

Döbbenetes látomás

Smith O’Leary élete végéig nem bocsátott meg magának 1964. augusztus 14-e, felesége szörnyű halálának napja óta. Joannel együtt egy amszterdami szállodában töltötték az éjszakát, amikor borzalmas látomás jelent meg előtte. Egy fiatalember rohant ki a fürdőszobából, és kivetette magát az ablakon. A férfi várta a becsapódás hangját, de hiába. Rémülten elmondott egy imát, a látomás azonban megismétlődött.

Smith a szörnyű éjszakáról egy szót sem szólt párjának, nehogy felzaklassa, ezért reggel inkább úgy döntött, kiszellőzteti a fejét a városban, és egyedül sétál egy órát a közeli folyóparton. Amikor visszatért a hotelhez, szörnyű előérzet kerítette hatalmába. Az épület elé egymás után érkeztek a szirénázó mentők, tűzoltó- és rendőrautók, a bejárat melletti pázsiton pedig egy fiatal nő élettelen teste hevert. „Öngyilkos lett, kiugrott az ablakon! Láttam, amikor kiesett a hatodikról!” – suttogták a rémült járókelők. Smith nem akart hinni a szemének. Elkeseredetten rohant oda felesége földi maradványaihoz.
Először gyilkosságra gyanakodott, de a kezdeti sokkhatás után azonnal eszébe jutott előző esti rémálma. Feldúltan szaladt fel a szállodai szobába, utolsó közös emlékeik helyszínére, ahol szinte földbe gyökerezett a lába a döbbenettől. A hálószobát fülsiketítő sípolás töltötte be, miközben a bútorok mozogni kezdtek, és kisebb-nagyobb tárgyak repültek el körülötte. Néhány másodperccel később földöntúli hang töltötte be a szobát, és háromszor egymás után ezt kiáltotta: „Én rántottam magammal a túlvilágra!”

A magánkívül lévő Smith még aznap felkeresett néhány helybéli parapszichológust, hogy segítségükkel magyarázatot találjon a rejtélyes halálesetre. Rövidesen kiderült, hogy alig öt nappal az érkezésük előtt egy valódi öngyilkosság is történt a szállodában. Egy lakó kiugrott annak a szobának az ablakán, amelyet ők vettek ki, s minden bizonnyal megtébolyodott kísértete tért vissza a helyszínre. A kegyetlen szellem nemcsak az ártatlan Joan életét vette el, hanem férjét is tönkretette. Smith beleőrült a tragédiába, és hat évvel később egy holland elmegyógyintézetben hunyt el.

1994 decemberében a franciaországi Bruges városában egy 76 éves, egyedül élő férfinak okoztak életveszélyes testi és maradandó lelki sérüléseket a lakásában váratlanul megmozduló, repkedő súlyos bútorok. A történteket nemcsak a hatóságoknak jelezték, hanem szellemszakértőket is értesítettek a szomszédok. Hosszas vizsgálódás után derült fény arra, hogy a ház a két világháború között több rejtélyes gyilkosság és öngyilkosság helyszíne volt. „A környéken lakók visszaemlékezései alapján bizton állíthatom, hogy az itt elhunytak szellemei a felelősek a pusztításért” – hangsúlyozta James Scriever, a kutatást vezető parapszichológus, aki az épület azonnali elhagyására szólította fel a többi lakót – talán éppen ezzel előzve meg egy súlyosabb tragédiát.

Őrjöngő poltergeistekről az elmúlt években is gyakran érkeztek hírek. 2004 januárjában például brit lapok tudósítottak arról, hogy egy idős hölgy holttestére bukkantak londoni házában, de nem mindennapi körülmények között: a kiérkező rendőröket feldöntött bútorok fogadták, a padlón és a falakon pedig vérfagyasztó gyilkosság nyomai látszódtak. Mivel egyetlen ékszer vagy értékes tárgy sem hiányzott a szobákból, a nyomozóknak nem volt könnyű dolguk, hiszen sem értékelhető nyomokat nem találtak, sem az indítékot nem ismerték. Hetekkel később derült csak ki, hogy a külvárosi kertes ház egy kísértetek járta erdő közvetlen közelében található, így az összefüggés nyilvánvalóvá vált.

A hasonló esetek kivizsgálását az utóbbi évtizedekben már erre specializálódott szellemvadászok végzik világszerte. Ám időnként még ők is megdöbbennek azokon az érthetetlen jelenségeken, amelyek során a szellemvilág dühös lényei csak azért térnek vissza földre, hogy gyilkosságokat kövessenek el, vagy legalábbis ártatlan emberek életét próbálják meg tönkretenni.