Mielőtt
a férfi-féltékenység spirituális magyarázatába belekezdenék,
szükségesnek találom előre bocsátani, hogy nyitott szemmel járok a
világban, és jól látom hogy az az ideális állapot, az az ideális
családmodell, amit alapul véve igyekszem a féltékenység spirituális
mozgató rugóit, ok-okozati összefüggését felgöngyölíteni...
Ezért,
e harcos szemléletű misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a
féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos és főképpen,
spirituális szempontból nagyon is indokolt emberi tulajdonságnak: lelki
képességnek találom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelő
magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami,
az egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelőzni.
Az ember esetében, ennek a félelemnek addig, amíg az egészséges és
indokolt az egyetemes spirituális evolúció és kiegyenlítődés...
Talán
a legnagyobb tévedés az életben az, ha másokat szeretnénk rávenni arra,
hogy ők is ugyanúgy gondolkodjanak, mint mi. Tanításból, okításból,
fegyelmezési célból, uralkodási vágyból, esetleg segítségnyújtási vágy
által vezérelve szeretnék a másikat gyengéden vagy erőszakosan,
szavakkal vagy tettekkel arra terelni, hogy tegye azt, vagy gondolkodjon
úgy, hogy mi. Mert az a helyes. De mivel mindenki egy egyén, ezért
mindenki számára más a helyes. Ez az, ami hihetetlennek tűnik mindenki
számára, és ezért próbálnak az emberek mást „megtéríteni” a saját
nézőpontjaiknak. Ennyire nehéz lenne mások fejével gondolkozni?
„Vegyük sorra, hogy mik azok, amivel egy nő egy férfit igazán magához tud láncolni.” Biztos, hogy ezt szeretnénk, magunkhoz láncolni a férfiakat? Arról nem is beszélve, hogy vajon a férfiak akarják ezt a láncot? És akkor miért is vagyunk elbizonytalanodva a férfiakkal kapcsolatban?
Ahhoz,
hogy az ember a játszmák működését értse, értenie kell a saját
működését és látnia kell, hogy érzelmei, gondolatai, cselekedetei, úgy
változnak, mint a hangulatai. Személyisége állandó színváltásban, mint a
kaméleon, mindig mást mutat és ez automatikusan történik. Így a külső
dolgokra való azonosulásokban elveszik és reagálóvá válik, így nem tud
irányítani, hiszen az érzelmei, gondolatai, képzelgései irányítják. A
játszma automatikus, mert legtöbbször az ember nem gondolja végig, így
nem látja előre, hogyan fog bizonyos dologra reagálni. Így van ez akkor
is, ha még ennek tetejében fel van paprikázva. Ha pedig fáj a feje,
felbosszantotta a szomszéd...
Legnagyobb
örömeink és fájdalmaink a szerelem és a párkapcsolatok világában
jelennek meg. Minden alkalommal, amikor gyorsabban ver a szívünk és
könnybe lábad a szemünk, úgy érezzük, hogy valami nagyon személyeset
élünk meg. Érzelmeinket egyedülállónak tapasztaljuk, de ha közelebbről
megnézzük őket, sokkal mélyebbek a gyökereik. Írta: Láma Ole Nydhal
Aki
fél a hibák elkövetésétől: akár ha majd rosszul tesz valamit, vagy
téved és ezért csúnya büntetésben részesül – csak leblokkolja a spontán
válaszait az élet hozta eseményekre, feladja céljait, esetleg belső
meggyőződését – így gyakrabban keltenek benne mások
lelkiismeret-furdalást, zsarolhatóvá válik, félelemmel telítődik az
élete.
Ha
tettünk, reagálásaink utólag akár a lelkiismeretünk, akár mások
rosszalló véleménye révén elítélendőnek látszik, akkor érdemes a
következmények felismerésének segítségével fejlődnünk, és a legközelebbi
hasonló helyzetben esélyt adnunk magunknak a szeretet-telibb reakcióra!
Bűntudattal, szorongásokkal, önsanyargatással elfojtjuk magunkban az
ítélkezés-mentes szeretet-teliség kifejlődésének a lehetőségét!
Először is vizsgáljuk meg, miként válsz depresszióssá, illetve miként válhat bármelyikünk azzá. A depressziót általában egy sajátos minta váltja ki: ha ez a kör egyszer beindul, már nagyon könnyen belezuhanhatunk. Például: egy rémes munkanap végén kimerültnek érzed magad, hazaérve hideg és barátságtalan lakás fogad – ez már a depresszió kezdete.
A színek meghatározzák a hangulatunkat és gyógyítanak. Ezen
kívül a sikeres üzleti tárgyaláshoz is nélkülözhetetlen a jól
megválasztott színkombináció, már ha az ember történetesen nő.