A
mai Irakban az ókori Mezopotámia régészet ásatásai során előkerült
legmeghökkentőbb leletek valószínűleg az agyagból égetett
birkamájformák. Az igen részletes kidolgozás sokkal pontosabb anatómiai
ismeretekről tanúskodik, mint amilyennel mintegy 4000 évvel később a
középkori Európa dicsekedhetett. A feliratos formák feltehetően
szemléltető taneszközök voltak. De vajon mit tanulhattak a
Mezopotámiában az i. e. 3000-ben élő sumérok egy állat májából? A
válasz: a jövőt.
A
sumérok és a Mezopotámiában őket követő babiloniak úgy hitték, a jövő
lényegében meg van írva, és a megfejtéshez vezető jelzések az istenektől
érkeznek. A bekövetkezendő események előjeleit tudósok és hivatásos
jövendőmondók magyarázták – a jóslás „tudománya” Mezopotámiában
fejlődött ki -, akik a testben ép, szabad emberek közül kerülhettek ki,
rabszolgák leszármazottai nem lehettek. Az előjel- vagy ómenmagyarázók
éveken át tartó alapos tanulmányok után általában az uralkodó
palotájában szolgáltak.
A jövendőmondás módszerei közé tartozott
az állati belsőségekből való jóslás is. Az éjszakán át tartó szertartás
során a jósok gondosan tanulmányozták az áldozati kos máját, tüdejét
vagy vastagbelét. Minden rendellenességet előjelnek tekintettek. A
boncolás így lassan tudománnyá fejlődött, és a babiloni korszakban a
teljes szaknyelve kialakult, akárcsak a mai számítógépes tudománynak. A
jövendőmondást tanuló diákok agyagmodelleket tanulmányoztak, amelyeken
minden olyan jellegzetesség – dudorodás, homorulás, redő – magyarázatát
jelölték, amely állati belsőségeken előfordulhat. A máj vagy más belső
szerv jobb oldalával a jó szerencsét, a ballal a balsorsot társították,
nyilván azért, mert az emberek nagyobb része jobbkezes. A teljes
jósláshoz mindkét oldalt tanulmányozták.
Az áldozati állatok
belsőségeiből történő jövendőmondás a birodalmi döntéshozatal szerves
része volt. Megvizsgálták az előjeleket, mielőtt templomokat vagy
kormányhivatalokat emeltek, háborúba léptek, tisztségviselőket neveztek
volna ki, illetve – biztonsági okokból – az uralkodó minden nyilvános
szereplése előtt. Közemberek is fordultak jósokhoz, többnyire konkrét
kérdésekkel. Vajon jó lesz-e a termés? Melyik nap a legalkalmasabb a
házasságkötésre? Vajon hűséges-e a feleségem a távollétemben?
A
görögök is jósoltak belsőségekből, de az i. e. VII. századtól az itáliai
etruszkok, majd a rómaiak is. Az ugandai nyorók ma is tanulmányozzák a
csirkebelsőségeket, hogy megtudják, mit rejt számukra a jövő.
