A

Peru egy félreeső vidékén, a Pampas de Jumana nevű fennsíkon gigantikus mértani alakzatok, monumentális állatfigurák, és nyílegyenes vonalak terpeszkednek a vidéken. Rendeltetésük ismeretlen.

A világ legnagyobb grafikai alkotása

Mintegy 2000 évvel ezelőtt egy dél-amerikai civilizáció létrehozta Földünk legkülönösebb ábráit. A sivatagi vörös kőzetbe száznál több alakzatot véstek be, köztük közismert állatok és növények kontúrjait, geometriai mintákat és egyenes vonalak meglepő sorozatát.

Számos elmélet próbálja megmagyarázni, mit is ábrázolnak, és miért rajzolták őket, de valódi rendeltetésük, ha volt egyáltalán, máig tökéletes talány maradt.

A világ legnagyobb grafikai alkotása körülbelül 520 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el Peruban, az Andok és a Csendes óceán között.

Már a XVI-XVII. századi spanyol felfedezők is említették, de az 1920-as évekig jórészt ismeretlen maradt, míg Julio Tello, a perui régészet atyja le nem írta formáikat. Az alakzatokat 1941-ig nem vették megfontolt vizsgálat alá.

Mivel a Nazca-vidéken kevés eső esik, a rajzok többsége ugyanolyan jó állapotban van, mint mikor készült.

Jellemzőik

A Nazca sivatagba vésett rajzok, mind ugyanolyan módon készültek: a sivatag talajáról lekaparták a felszíni vörös kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. Úgy tűnik ezt kézzel végezték, mégpedig oly módon, hogy minden egyes kép tekintet nélkül formájára, méretére és témájára, egyetlen megszakítatlan vonalból áll.

Két nagy kategóriába tartoznak: vonalak és alakzatok; az utóbbiak vagy párokba rendeződnek, mint a sínek, vagy geometrikus alakzatokat öltenek. Úgy gondolják,- mivel a vonalak sok helyet átvágják a formákat, ez utóbbiak készülhettek el hamarabb.

Az alakzatok növények leveleit és ágait, állat és madárfigurákat ábrázolnak, olykor e két forma elvont kombinációit. Például bagolyfejű emberalak, kígyócsőrű madár.

Az Andokhoz legközelebbi rajz egy kolibri. Lejjebb a kontinens felé egy kardszárnyú delfin (az egyetlen ábrázolt tengeri állat), a tőle az óceán felé eső részen pedig – tőle a pánamerikai autópályával elválasztva- egy pók és egy majom „látható”.

A pók 45 méter hosszú.

A majomfigurát úgy értelmezik, hogy az a Göncölszekér egyik csillagának a Benetnaschnak a keltét szimbolizálja.

A kolibri gyakori motívum a nazca kerámiákon.

Készítőik

Valószínűleg a nazca indiánok készítették őket, akik az Inka birodalom felemelkedése előtti Peru egyes területeit lakták. Földművelő nép voltak, írásos emlékeket nem hagytak maguk után: minden róluk szerzett mai tudás a sírok tanulmányozásából származik. Halottaikat magzati pozícióban földelték el, színes cserépedényekkel és más tárgyakkal vették körül; számos temetkezési helyüket azonban, melyek közül egyesekben akár 5000 sír is volt, már rég kirabolták.

Feltételezések

Van, aki szerint ősi országutak lettek volna. Ám ez nem valószínű, hiszen sokan közülük egyszerűen véget érnek valamelyik hegy tetején.

A legáltalánosabban elfogadott hipotézis Paul Kosoktól származik, aki a figurákban és vonalakban „a világ legnagyobb csillagászati könyvét” vélte felfedezni. Ezt a nézetet osztja Maria Reiche is; szerinte a vonalak a csillagok és csillagképek helyzetét jelzik az év különböző időszakaiban, és a vetés, aratás stb. idejének meghatározására használták őket. Egyes madáralakzatok csőre például a nyári napforduló napkeltéjének irányába mutat.

A magyar Zelkó Zoltán feltételezése szerint öntözőrendszert képezhettek.

Az a tény, hogy csak a magasból lehet egy-egy ábrát teljes mértékben áttekinteni, felvetette azt az elméletet, hogy a nazcák képesek voltak léggömbbel fölemelkedni, amíg a képeket megszerkesztették.

A Condor

Julian Nott és Jim Woodman amerikai kutatók megpróbálták bebizonyítani, hogy az ábrákat készítőik láthatták a levegőből. Condor I. nevű hőlégballonjuk építéséhez csak olyan anyagokat használtak fel, amelyek a nazcáknak is rendelkezésükre álltak.

A szerkezet szögletes ballonnal rendelkezett és sajkaszerű kosarával valóban fel tudott emelkedni a magasba. A ballonanyagot a nazca leghíresebb figuráival díszítették.

Az 520 négyzetkilométernyi területen a rajzok azonban évekig ismeretlenek maradtak: azokat ugyanis teljesen csak a levegőből lehet látni. Ez a tény felveti a kérdést: a nazcák képesek voltak felemelkedni a földről? Így talán irányíthatták a földön dolgozó mérnökök munkáját. Először: az ábrázolásokban pedig sok helyen láthatók hőlégballonra vagy sárkányrepülőre emlékeztető alakzatok. Másodszor: sok vonal végén megfeketedett sziklákat körülzáró széles, kör alakú "égetőgödröket" találtak, melyek hőlégballonok felszállóhelyei is lehettek. A Nazca sírokból pl. olyan szövet került elő, amelynek szövése finomabb a mai ejtőernyők alapanyagáénál, s erősebb, mint amiből a hőlégballonokat készítik.

Julian Nott és Jim Woodman amerikai kutatók a gyakorlati bizonyítást választották: építettek egy hőlégballont, a Condor I.-et, aminek építéséhez csak olyan anyagokat használtak fel, amelyek a nazcáknak is rendelkezésükre álltak. A szerkezet szögletes ballonnal rendelkezett és sajkaszerű kosarával valóban fel tudott emelkedni a magasba. A ballonanyagot a nazca leghíresebb figuráival díszítették. A ballon 350 méter magasságba emelkedett, és 4,8 kilométert repült, mielőtt leszállt.

Veszélyben a vonalak

Bár már a 16-17. századi spanyol felfedezők is említették, Julio Tello, a perui régészet atyja csak 1920-ban kezdte el tanulmányozni. 1941 után indult meg a rajzok alapos vizsgálata.

A vonalak 1994 óta a világörökség részét képzik,de a felelőtlen érdeklődők, a perui kormány nemtörődömsége, az illegális aranybányák és a hivatalos szeméttelepek veszélyeztetik az ősi ábrákat. Alberto Urbano régész érte el, hogy a védett övezetbe telepített szemétlerakóhoz tartozó, kamionokat mérő mázsáló-állomást 15 kilométerrel arrébb költöztettek - így a teherkocsik legalább nem fognak keresztülrobogni a gyönyörű felszíni rajzokon. Többek között a pánamerikai autópálya is hibás, ami keresztülvág a területen, és pont kettévág egy szerencsétlen felszíni gyíkfigurát. Bár nappal önkéntesek védik, a terület éjjel teljesen

EGNAGYOBB GRAFIKAI ALKOTÁS: A Nazca-vonalak