A lélektekercs

A tekercs Thebeus görög írnok nevéhez fűződik, a tekercs keletkezését a modern korban sok mítosz övezi. Thebeus eredetileg lélektekercsnek hívta, majd utána ragadt rá a Thebeusi tekercs.

Az inkvizíció kezei közül kicsúszott írásokból összerakott történet maradt csak fent, a mezopotámiai teremtéseposz eddig ismeretlen ködös részletéből. Abzu, az édesvizek megtestesítője a tengerbe ömlő folyók alakjában megtermékenyítette Tiámatot és így létrehozták az első istenpárt, akik új isteneket nemzettek. Az istenek új nemzedéke azonban zavarta Abzu és Tiámat nyugalmát, ezért elhatározták, hogy elpusztítják Lahmut és Lahamut. Az istenek tervet eszeltek ki és Enki megölte Abzut, Tiámattal azonban nem boldogult sem ő, sem a többi isten. 

Azonban Marduk elvállalta a Tiámattal való megmérkőzést azzal a feltétellel, hogy az istenek ezután őt ismerik el vezérüknek. Marduk győzött, kettévágta Tiámat testét és megalkotta belőlük az eget és a földet. Később agyagból és az istenek véréből megalkották az embert.Az ember megalkotása közben egy másik lét is testet akart ölteni. Őt Uluh-Nergulnak hívták. Az istenek eddig rejtett gyermeke, aki Tiámat képzeletében létezett. Anyja halála után felszabadult és Tiámat maradványaiból egy emberi agyagtestbe bújva várta, hogy isteni vérrel legyen átitatva. Marduk megérezte a jelenlétét és az élettelen agyagot a tenger mélyére vetette.. Évszázadokon keresztül a tenger fenekén hevert, ahol lassan nőtt az ereje.  Az istenektől rejtve maradt és feledésbe merült, mikor egyszer csak megjelent Babilon falai előtt. Egy öreg halász húzta magával, kivehetetlen ismeretlen nyelvet beszélve. A kapukhoz érve reszketve a porba hullott és tébolyultan vonaglott, majd keserves kínok között meghalt. Az akkori népek furcsa mód rémület jelét sem mutatták. A precízen megművelt meztelen embertestnek isteni kisugárzása volt. Azonnal a hatasa alá kerültek. A hír hallatán  II. Nabú-kudurri-uszur parancsot adott ki, hogy hozzák színe elé a „szobrot”. A szobor hatása lenyűgözte a királyt és elhelyezték a trónterembe. Aznap este Nabú-kudurri-uszur nyugtalanul aludt. Furcsa erő hívta magához. Hangokat hallott, amik a szobortól származtak. A szobor beszélt a királyhoz és megkérte segítsen neki élő testbe bújni, és cserébe teljesíti a kívánságát. Nabú elmesélte, hogy szeretett feleségének Amüthisznek honvágya van. Kedvesének hiányoznak hazájának zöld tájai, a füvek és fák. Mezopotámiában meg csak kő és homok van mindenütt. Aztán a szobor így felelt:
- Építs roppant kőhalmokból épületet, és helyezz el a közepén!
A király így is tett. Az évekig tartó munkálatok után megtette, amit a szobor kért és elhelyezte őt. Az uralkodó nyugovóra tért, és másnap az üres csarnokok megteltek fákkal és a szebbnél szebb virágokkal. A csodájára járt egész Babilon a hatalmas kerteknek. A falból víz csordogált és burjánzott minden. A király letérdelt a szobor elé és szavát adta, hogy megteszi bármit is kér. A király esténként papjaival a szobor színe elé vitetett gyermekeket, nőket, férfiakat, de mind reménytelen volt. A papok úgy gondolták meg kellene ölni őket, hogy az élettelen testbe áttudjon költözni. A szobor mohón, kérlelte az áldozatokat és rettegés lett úrra a trónteremben. A király nem bírt a szobor kéréseinek eleget tenni és elrendelte, hogy vessék a tengerbe a papokkal együtt. A katonák a szoborhoz vonultak, de azt nem tudták elmozdítani. A kertek és a vizek eltűntek körülöttük, mint reggeli köd az erősödő napfényben. A katonák döbbenten forgolódtak, mikor a papok rátámadtak és megölték őket. A papok megtagadták régi isteneiket és pusztulást hagyva maguk után, megátkozták a várost.„Hatalmas éhínség Babilonra ráront. Jön és megy, majd Úr lesz a világon. Olyan nagy és oly hosszan eltart. Az ember gyökeret, csecsemőt is felfal.”

A legenda szerint a megmaradt szolgák természetellenes élethosszt kaptak, kiket uluhmináknak hívtak. Egyetlen cél vezérelte őket: elkészíteni a testet, amiben újra alakot ölthet az istenük. Uluh-Nergul a szoboristen átadta tudását az uluhmináknak és táplálta őket életerejével. Az istentől kapott tudást arannyal átitatott tekercsekbe vésték, amiket lélektekercsnek neveztek el. A tudás hatalma olyan erejű volt, hogy földi ember elméje összeroskadt a szörnyű valóságtól. Thebeushoz a tekercs majd csak később került, de ez egy másik történtet kezdete és egy új fejezet az isten törekvésiben.