Modern társadalomban élünk. Mindenki egyenjogúnak számít, mégis sokszor ítélkezünk a másik felett gyakran alaptalanul. Ha valaki deviáns magatartásformát mutat ,már rögtön elkönyveljük különcnek ,az ilyen személyek pedig kisebb-nagyobb mértékben hátráltatják a közösségek zavartalan működését. Erre pedig a megoldás sok esetben az „orvosi” kezelés. Azonban a mai értelemben vett pszichiátriáig vezető útra kicsit sem lehetünk büszkék.

Sok ember nem tudja ,hogy mik zajlottak a régmúltban vagy akár mik történnek napjainkban a pszichiátria falai mögött ,ezért is tartom fontosnak megemlíteni ezeket a tényeket.

Mielőtt ítélkeznél ,oszlassunk el minden ködöt:
Muszáj leszögezni ,hogy a páciensek nem feltétlen tartoznak a bolondok kategóriájába. Egy örökös tévhit ,hogy pszichiátriára csak és kizárólag azok a személyek mehetnek ,akik meg vannak őrülve. Az esetek nagy többségében az intézményekbe bekerülők csak valamiben kitűnnek (legalábbis a társadalom megítélése szerint) a tömegből. Bizonyított tény ,hogy minden egyes személyre rá lehetne húzni egy pszichiátriai kórképet ,ha akarnák. Pláne ez a mai felgyorsult világban nem jelentene nagy kihívást, hisz akár előfordulhat ,hogy problémák tömkelegével kell megküzdenünk rövid idő alatt, amit senki sem visel a legjobban.

A régmúlt pszichiátriai intézményei:

A pszichiátria szülőföldje Németország, ahol a pácienseket erőszakosan begyógyszerezték és a gyerekekkel szemben szexuálisan erőszakot követtek el.  Johan Christian Reil a tudományos hangzásra törekedve megalkotta a pszichiátria szót és próbálta az orvostudomány részévé tenni. Az 1800-as évek közepéig nem értették a lélek betegségeinek kialakulását. Az ismeretlentől pedig emberi természetünkből kifolyólag félünk. Mivel nem tudták a kórok okait ,ezért számos embertelen módszert próbáltak ki az elmebajjal küszködőkön, amik szinte egyenértékűek voltak a kínzással.

A 17. században az őrültséggel vádoltakat leláncolták, sokszor romlott ételekkel etették őket és folyamatosan csapolták vérüket, csonkították az embereket ,ettől ha nem is a gyógyulást várva ,de az orvosok a saját félelmeiket megfékezhették az ápoltakkal szemben. Nem ritkán az áldozatokat cirkuszi mutatványok keretén belül is bemutatták belépődíj ellenében. Gyakori volt ,hogy az embereket ketrecekbe, kamrákba és karámokba zárták. Mai fejjel ezt már abszurdnak, felháborítónak és gusztustalannak tartjuk ,de akkoriban ez volt a „megszokott”. 

„A rémület erőteljesen hat a testre az elme közegén keresztül, és használni kell az őrültség gyógyítására” - nyilatkozta Benjamin Rush, aki az első pszichiáterek között volt

Az emberek egyedül voltak ,ha pedig segítségért kiáltottak az még inkább rontott a helyzetükön, látogatókkal illetve szülőkkel és rokonokkal pedig egyáltalán nem érintkezhettek.  Ha valaki mégis beszélt velük ,annak a fejét kopaszra leborotválták, jelezve ezzel ,hogy megszegte a szabályt.

„Erős, fájdalmas behatásokon keresztül felkelthetjük a páciens figyelmét, és hozzászoktathatjuk a feltétlen engedelmességhez” – mondta Johann Reil ,szintén egy az első pszichiáterek közül

Úgy gondolták ,hogy a pszichiátriára bekerülők a társadalom söpredékei és ezt a betegekbe is próbálták belesulykolni. Gyakori volt ,hogy megverték őket és hideg vízzel, jégkockákkal teli kádban kellett ülniük 2-3 órán keresztül. Voltak olyan esetek ,hogy a pácienseket elektrosokkolták. Akárcsak a kísérleti nyulakkal ,úgy bántak az emberekkel.

Tudtad-e? A mai napig Franciaországban alkalmaznak elektrosokk-kezelést és alacsonyabb számban ,de hazánkban is voltak rá kirívó példák, azonban Magyarországon szerencsére nem ez a bevett szokás.

Elektrosokk-kezelés:

Az ötletét egy olasz pszichiáterpáros találta ki egy vágóhídon. Ott ugyanis először az állatokat fejbe kólintották árammal ,hogy könnyebb legyen levágni őket. A páros pedig azt a következtetést vonta le ebből ,hogy a pszichiátriai betegeket is ugyanezzel a módszerrel tehetnél ártalmatlanná. Ez persze rengetek ember életét tette tönkre és talán teszi is tönkre napjainkban. A vezető pszichiáterek sem tudták ,hogy az áram mit okozhat az agyban ,azonban azzal tisztában voltak ,hogy a szöveteket elégeti, és emiatt lehet egy kezelhetetlen, dühös betegből kezes bárány. Ma ezt a folyamatot altatás során végzik el és izomlazítót is kapnak az emberek a csonttörések elkerülése végett. Azonban ehhez már a „beteg” beleegyezése is kötelező manapság. Viszont felmerül a kérdés ,hogy azt ,aki a nyilatkozatot aláírja azt rendesen tájékoztatták-e?

Gyógyszeres kezelések:

A pszichiátriai „betegeknél” a pszichoterápia és egyéb megoldások mellett régen és a mai napig is alkalmaznak gyógyszeres kezeléseket. Manapság a készítmények általában két csoportra tagolhatók, vannak az antidepresszánsok és a nyugtatók. Az antidepresszánsok célja ,hogy megváltoztassa az agyban lévő kémiai anyagok egyensúlyát. Azonnali abbahagyása elvonási tüneteket okozhat (az az függőség is kialakulhat a szertől). Persze ez a dózistól függ nagymértékben ugyanúgy ,ahogy a nyugtatóknál is. Régen a kezeltek morfiumot is kaptak, ami 5 ml-től indult és 40-nél ért véget. Az orvosok pedig csak azt közölték a „beteggel” ,hogy :ma „elefántfecskendőt” fog kapni. A morfium túladagolást sokszor csoda volt ,ha túl élte egy ember. Sajnos voltak olyanok ,akik a szerek, a túladagolás, a bánásmód és a folytonos bántalmazás miatt meghaltak. 

A régmúltban sokszor a „segítségek” csak rontottak az emberek lelki állapotán. A pszichiátria semmilyen tiszteletet nem kapott ,de megpróbálták ezt azzal kiküszöbölni ,hogy egy megbecsült hivatás az orvostudomány szaknyelvének leplébe burkolóztak. Az idők során a kezelések és a bánásmódok megváltoztak ,de még mindig előfordul ,hogy a kezelő pszichológus vagy pszichiáter is előítéletes a páciensével szemben.