 Carl Gustav Jung is azon nyugati értelmezők közé tartozott, akire erősen hatott a könyv. Miként írja, „filozófiája a buddhista és pszichológiai kritika kvinteszenciája, és mint ilyen hallatlanul magasrendű.” A különböző bardokban előkerülő istenségeket, az emberi lélek vetületeinek tekinti, úgy mint a könyv eredeti szerzője, aki arra bíztatja a köztes létben járó lelket, hogy ne féljen a megjelenő szörnyektől, mert azok csak az ő elméjében léteznek és nem a valóság. Mivel a metafizikai megállapítások a lélek közlései, és ezért a pszichológia tárgykörébe tartoznak. A lélek az, amely veleszületett teremtő erejénél fogva a metafizikai kijelentéseket teszi. Nem csupán feltétele a metafizikai valóságnak, de ő maga ez a valóság. Jung is kiemeli a beavatottság fontosságát, sőt magát a folyamatot is beavatásnak tartja, melynek célja az, hogy a lélekben a születés által elveszített isteniséget ismét megteremtse.(19)
Jung elsősorban pszichológus volt, de a vallástörténetnek, ezen belül is elsősorban a komparatív vallástudománynak is nagy szolgálatot tett, az archetípus elméletével. Természetesen be tudta illeszteni a Bardo Thödolt is ebbe a gondolati rendszerbe. A pszichikai átöröklődésnek van egy bizonyos osztálya, amelyet sem családi, sem faji hovatartozás nem befolyásol.(20) E képek és az általuk kifejezett ideák csodálatos paralellizmusa gyakran merész népvándorlási hipotézisek felállítására adott alkalmat, pedig kézenfekvőbb lett volna az emberi lélek minden időben és minden helyen mutatkozó figyelemre méltó hasonlatosságára gondolni. Az archetípus fantáziaformái valóban mindenkor és mindenütt spontán reprodukálhatnak, anélkül, hogy közvetlen hagyományt feltételezhetnénk. Ezek a jelenségek mindenütt hasonló vonásokat mutatnak.(21)
A másik pszichológus, akinek a neve többször felmerült a könyvvel kapcsolatban, az Sigmund Freud. Freud azon kijelentése, hogy az én a rettegés birodalma, több helyen beigazolódik a lélek utazásainak során. Az a szorongás, majd később az a félelem, ami lelket eltölti amikor az egyik bardobol a másikba átjut, nem más mint a nehezen féken tartott tudattalan azon igénye, hogy kibontakozhasson.(22) Freud neve még egy ponton előkerül, méghozzá a lélek utazásának egyik végső fázisában, amikor a karma úgy dönt, hogy férfiként szülessen újra, a szeretkező párnál gyűlöletet érez a férfi (apa) iránt, és rokonszenvet a nő (anya) iránt, mintha csak az Oedipusz komplexus elméletét akarná igazolni.
Természetesen a Bardo Thödol se nem pszichológiai, se nem szépirodalmi alkotás, hanem egy racionálisan csak foltokban magyarázható misztikus kalauz, ami valóban számos olyan kérdést érint, amire a nyugati pszichológia, csak a pszichoanalízis idején jött rá, mégsem szabad tisztán pszichológiailag értékelnünk, még akkor sem a halottaskönyvek közül leginkább a tibeti adna erre okot.
(19) Tibeti halottaskönyv, ford.: Dr.Hetényi Ernő, Háttér kiadó, Bp., (1991), 44.p
(20) Tibeti halottaskönyv, ford.: Dr.Hetényi Ernő, Háttér kiadó, Bp., (1991), 46.p.
(21) Tibeti halottaskönyv, ford.: Dr.Hetényi Ernő, Háttér kiadó, Bp., (1991), 47.p (22) Mircea Eliade: Vallási eszmék és hiedelmek története, Osiris kiadó, Bp., (2002), 237.p
|
