A Norvég partokon játszódó történet hátborzongató és romantikus,
kísértethajóval és sírig tartó szerelemmel. A bolygó hollandi egy
elátkozott tengerész, aki csak bolyong, bolyong és bolyong… Richard Wagnert akkor érintette meg a történet, mikor Norvégia partjai
előtt hajózott. A hátborzongató tenger és a riasztó sziklafalak
látványának köszönhetően a bolygó hollandi története, melyet korábban
már hallott, valósággal életre kelt. Olyannyira megragadta fantáziáját,
hogy mikor a kalandos út után végre Párizsba érkezett, szinte azonnal
nekiállt az opera megírásának.
Ki volt az elátkozott kapitány?
A
bolygó hollandi egy hajóskapitány, aki nevét egy átoknak köszönhetően
kapta. A tengeren kellett bolyongania, s nem szállhatott sohasem partra,
hogy megnyugvást találjon. A feljegyzések szerint négyszáz éven
keresztül számos szemtanúja volt egy különös fekete hajónak a
Jóreménység foka körül. A titokzatos jármű éjszakánként bukkant fel, és
aki megpillantotta, többé nem tudta elfelejteni a találkozást. Ráadásul a
jelenést megmagyarázhatatlan szerencsétlenségek kísérték, amelyeket a
kísértethajóhoz fűződő átoknak tulajdonítottak. A Jóreménység foka körül
a tengerészek inkább lementek a hajótestbe, és aki tehette, átaludta az
időt, amíg a félelmetes környéket el nem hagyták hajójukkal. Úgy
tartották ugyanis, hogy a bolygó hollandi hajóját csak meglátni is
balszerencsét jelent. Volt, akit ezután baleset ért, másoknak az otthon
maradt szeretteivel történt valami szörnyűség.
A hajó rejtélyesen bukkant elő a semmiből
A
tengerészek naplóiban gyakran tettek említést a vérfagyasztó
jelenségről. A leírások szerint a hajó vörös fényben izzott, és
hirtelen, a semmiből bukkant elő. A közelébe érve, a fedélzetéről
szenvedő emberek kiabálását lehetett hallani. Sokan látták a hajón a
kapitányt is, amint vörösen izzottak a szemei, és hosszú, loboncos ősz
haja lobogott a szélben. A jelenséget kísérteties derengés vette körül.
Aztán amilyen gyorsan feltűnt, úgy is eltűnt.
Hihetetlen legendák
A
leghitelesebbnek tartott beszámoló V. György angol király tollából
származik, akik a Bacchant nevű hajón volt kadét, mielőtt a trónra
került volna. Ő is találkozott az elátkozott kapitány hajójával, sőt
látta is a bolygó hollandit, és hallotta az elátkozott lelkek üvöltését.
Majd a találkozás másnapján váratlanul meghalt az a matróz, aki először
pillantotta meg a hajót. Nem sokkal később a parancsnok is beteg lett
és pár napon belül ő is elhunyt. Egy másik
feljegyzés a Joseph Sommers nevű hajóhoz kötődik. Az Atlanti-óceán déli
részén haladt, amikor váratlanul elé vágott a bolygó hollandi. A túlélők
közül sokan hátborzongató kacajt hallottak, és abban a pillanatban a
Sommers lángra kapott. Csak azok maradtak élve, akiknek sikerült
beugraniuk a vízbe. Az összes között talán a
leghátborzongatóbb egy óceánjáró esete, amely Európából Amerika felé
tartott. A fedélzetén sétálgatók váratlanul megpillantották a bolygó
hollandi hajóját, amely kibontott vásznakkal, sebesen közelített
feléjük. Az elképedt parancsnok az utolsó pillanatban adott utasítást az
irányváltoztatásra, hogy elkerüljék az ütközést. Ekkor hihetetlen kép
tárult az utasok szeme elé. Az öreg hajón száz évvel ezelőtti
öltözékben, késsel-szekercével hadonászó emberek álltak, és érthetetlen
szavakat kiabáltak. Egyikük behemót puskát húzott elő, az óceánjáró
kapitányára szegezte, majd meghúzta a ravaszt. Dörrenés hallatszott, és a
kapitány érezte, ahogy „egy pillanatra megcsapta a halál szele”. Aztán
az ódon hajó hirtelen eltűnt a szemük elől. Mindenki sértetlenül úszta
meg a kalandot.
Mivel haragította magára a tengerész az égieket?
Az
egyik legenda szerint a XVII. században élt holland kapitány, egyszer a
Jóreménység foka körül nagy viharba keveredett. Ahelyett, hogy
segítséget kért volna az égiektől, becsvágyóan megesküdött, történjék
bármi, ő beviszi a hajót az öbölbe. „Ha nem tartanám meg a szavamat,
legyek örökre átkozott” – mondta, és ezzel kihívta maga ellen a
balsorsot. A hajó ezután neki ütközött egy sziklának és elsüllyedt. A
hollandi pedig örök hajózásra ítéltetett. Egy
másik legenda szerint egy istentelenségről hírhedt holland, Van Straaten
kapitány volt az elátkozott bolygó hollandi, aki nagypénteken,
ahelyett, hogy a templomban bűnbánatot tartott volna, az istent
káromolta, miközben hajójával, kifutott a kikötőből. Ezért ítéletnapig a
tengeren kell bolyongania.
A történet mindenkire bajt hoz
Azt,
hogy a legenda napjainkban is fennmaradt, leginkább azoknak az
alkotóknak köszönhetjük, akiket az elátkozott hajós sorsa megihletett.
Ezek közül a leghíresebbek Wilhelm Hauff német író, aki mesét írt róla,
és Richard Wagner, aki operát szerzett. Hauff a mű megírása után
lelkendezve kereste fel egyik legjobb barátját, hogy megmutassa neki az
új alkotását. De a fiatal férfit holtan találta, szívszélhűdés okozta
hirtelen halálát. Az író másfél hónappal később, 25 évesen – tíz nappal
kisfia születése után – szintén elhunyt. Wagnert
az említett mese és saját tengeri élménye inspirálta. A német zeneszerző
Rigából Londonba tartott egy nagy vitorlással, amikor nagy viharba
került. A háborgó tenger miatt a kapitány a dél-norvégiai fjordokban
keresett menedéket a hánykolódó hajónak. A zeneszerzőnek ebben a
viharban mesélték el a matrózok a vérfagyasztó történetet. Később
Wagnernak sem volt szerencséje a hollandival – a bemutató nem aratott
sikert. Őt magát talán azért nem érte komolyabb
baj, mert az általa komponált operában az elátkozott hajósnak nem kell
örökké a tengeren hánykolódnia, (hanem megváltást nyerhet, ha egy nő
szerelmét elnyeri). Az átok alól egy lány halálig tartó szerelme
oldhatta fel.
Legenda, vagy valóság?
A hírhedt
hajó felbukkanása csak a második világháború idején szerepel újra a
feljegyzésekben. Több mint négyszáz év után egyszer csak nem beszélt
róla senki. A misztikus történeteket valószínűleg a tengeren
elhagyatottan hánykolódó roncsok ihlették, a látványhoz pedig hozzátett
ezt-azt az emberi fantázia.
Valószínűbb,
hogy fertőző betegség ölte meg az egész legénységet, ez egyébként oka
lehet a fedélzetről kiszűrődő fájdalmas nyöszörgéseknek, hörgő
hangoknak, amelyekről sokszor készültek feljegyzések, de az is
elképzelhető, hogy kalóztámadás áldozatául esett, és a magára hagyott
hajó bolyongott a tengeren ijedtséget okozva az arra járóknak.
Mivel
a roncsok sok problémát okoztak az egyre népszerűbb tengeri
közlekedésben, a hatóságok elkezdték megsemmisíteni azokat. 1940-ben
süllyesztették el az utolsót. Azóta a bolygó hollandit sem látta többé
senki. Lehet, hogy a négyszáz éves legenda csak az elhagyatott hajók
miatt született és élt ennyi ideig? Vagy talán azóta tényleg lejárt a
hollandi büntetése? A rejtély, örök rejtély marad…