Az
óceánok mélye egyáltalán nem a csend világa, ahogy régebben
elképzelték. Hajók, tengeri állatok, tengeralattjárók, földrengések
hangjából áll össze a víz alatti kakofónia. E hangok zömét viszonylag
könnyű azonosítani, de akadnak máig felderítetlen eredetű zajok is. Az óceánok zajait az 1960-as években kezdte fürkészni az
amerikai haditengerészet. Érzékeny víz alatti mikrofonok (úgynevezett
hidrofonok) sorát telepítették világszerte. A SOSUS (Sound Surveillance
System) hangfigyelő rendszer célja a szovjet tengeralattjárók nyomon
követése volt. A hidegháború vége - és valószínűleg jobb felügyeleti
technikák kidolgozása - azonban katonai szempontból feleslegessé tette a
rendszert. 1991-ben ezért hozzáférhetővé tették a hálózatot a civil
kutatók számára. Az 1991 óta gyűjtött és feldolgozott adatokból rengeteg érdekes
fölfedezés született. A hidrofonok segítségével sikerült például
rögzíteni a hosszúszárnyú bálnák "énekét", meghatározni a bálnák és más
tengeri állatok mozgásmintáit, kiértékelni a tenger alatti
vulkánkitöréseket, jelezni a tenger alatti földrengéseket stb. Ezek a
hangok rendszerint alacsony (50 Hertz alatti) frekvenciájúak, ezért
fölgyorsítva szokták hallhatóvá tenni őket. A Bloop hangjelenség
spektrogramja. A vízszintes tengely az idő, a függőleges a frekvencia. A
hidrofonok azonban időnként megmagyarázhatatlan hangokat is rögzítenek,
amelyeknek különös neveket is adnak (rendszerint hangutánzó szavakkal
jelölik őket). Ezek közül a zajok közül az egyik leghíresebb az 1997-ben
észlelt Bloop ("Nagy Buggy"). A hang a mai napig nem ismétlődött meg,
és az eredetével kapcsolatban is csak találgatások léteznek. Az egyik legizgalmasabb elképzelés szerint a hangot egy máig
ismeretlen, a kék vagy óriásbálnánál is jóval nagyobb élőlény adhatta
ki. Erre azért gondolnak egyesek, mert a hang eléggé hasonlít a tengeri
emlősök kommunikációjában használt hangjelekhez, viszont annyira erős
volt, hogy ilyen erős hangot még a Föld ma ismert leghatalmasabb állata
sem képes kibocsátani (egymástól csaknem 5000 kilométer távolságban
elhelyezkedő hidrofonok is érzékelték). Realistább elméletek szerint a hangot egy jéghegy borjadzása
(egy darab letörése) , esetleg valamilyen vulkáni tevékenység okozta. A
rejtélyes hang spektrogramját most a Nap csillagászati képe oldal hozta
le, valószínűleg azért, mert nemrég jelent meg a NOAA (National Oceanic
and Atmospheric Administration) legújabb - képekkel és hangokkal
illusztrált - listája az óceáni hangokról és zajforrásokról.
