Aki kedveli a bizarr dolgokat, s nem fél a halál evilági formáitól, az keresse fel a Prágától mintegy 70 km-re fekvő kisvárost, az egykori Kuttenberget, Kutná Hora-t. A város számos kulturális emlékművel rendelkezik. Orsolya-rendi kolostor, jezsuita kollégium, a késő gótikus Szt.Barbara templom reneszánsz szószékével. Mindez mutatja a középkori Kuttenberg nagy jelentőségét, mely gazdagságát ezüstbányái révén nyerte el. A város története a XIII.századba nyúlik vissza. II.Henrik a Jeruzsálembe tartó zarándokútjáról hozott magával egy maréknyi földet a bibliai Kálvária-hegyről. Krisztus kereszthalálának színhelyéről hozott földdel lett az újonnan alapított temető Sedlecben (Kutná Horánál) felszentelve. Az 1318-as pestisjárvány miatt tízezrek hullottak el, így azonnal a legjelentősebb temetkezési hellyé vált. A XIV.sz.végén a temető közepén felépítették a Mindszentek Templomát, ami már kívülről is furcsa benyomást kelt, de méltó nyughelye Krisztus követőinek. Az idők folyamán sok viszontagságot megélt a kápolna. 1421-ben a husziták kirabolták, megkárosították, és az itt élő szerzeteseket halálra kínozták. Ezután évszázadokon keresztül a szétesésnek volt kitéve. Csak 1661-ben egy korai barokk renoválással tudták megmenteni a teljes enyészettől. Számtalan átépítés (egy teljesen új nyugati oromzat és védőfalak) után nyerte el mai külső formáját. Ekkor kapta a Beinhaus /lábasház/ elnevezést. Különös furcsasága az alsó templomterem, mely Jan Blazej Santini mester tervei szerint készült. A sarokba rakva már akkor megőrizték az elhunytak piramis formában felhalmozott csontjait. A terem középső részét kápolnaként rendezték be. Ennek főoltárán látható a keresztre feszítés szoborcsoportja, mely obeliszkállványokra helyezett emberi koponyákból áll – szimbolizálva "Isten és a Fény uralmát a világ felett, és a Halál hatalmát az embereken.” A későbbi belső kialakítás ennek a halál-motívumnak a folytatása. Frantisek Rint 1870-től díszítette a Beinhaus falait és boltozatát. Emberi csontokból függönyöket, csillárokat, Schwarzenberg-címereket és szakrális tárgyak utánzatait (kelyhek, szentségtartók) készítette el. Furcsa látvány az, ami a mai látogató szeme elé tárul, nyugtalanító és lebilincselő; az annyira kedvelt "gótikus regények” horror-díszleteire emlékeztet. De a valóság itt nem a díszletekbe csomagolt illúzió varázsa, hanem egyfajta "képzőművészeti ballada” a halál méltóságáról, a sötét szépségről, amely halandóknak az utolsó pillanatig az örök megfejthetetlen rejtély marad.

 

 

 Szöveg:

Szelevényi Gellért