Közvetlen források és közvetett utalások alapján megállapíthatjuk, hogy a prostitúció a régi Rómában is létezett és virágzott. Az a kijelentés is megállja helyét, miszerint a római társadalom majdhogynem úgy viszonyult a prostitúcióhoz, mint a mai. A különböző normarendszerekben mindez így tükröződött:
- a hivatalos életnorma (a társadalmi morál) elítélte a szolgáltatókat, de - elnéző, toleráns volt azokkal szemben, akik ezeket a szolgáltatásokat igénybe vették, és - a római jog kimondottan nem tiltotta a prostitúciót.

Szinte hihetetlen, két évezred távlatából visszatekintve, mi mindenre kiterjedt a római császárság gazdasági ellenőrzése és felügyelete. Még a prostitúcióból élőkre is adót róttak ki.
A prostituáltak a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki: főleg rabszolgákból, felszabadítottakból, szegény családokból, néha találkozunk előkelő származásúakkal is. Ugyanilyen sokrétű volt a szolgáltatások ára is.
Már akár egy kenyér áráért (2 as) hozzá lehetett jutni egy kevésbé igényes prostituálthoz, de voltak sokkal drágább szolgáltatások is, amelyekért akár egynapi kerestet is ki kellett fizetni (1-1,5 denarius).

A prostitúció a rómaiaknál sem volt természetesen ismeretlen, noha a klasszikus római erkölccsel a legkevésbé sem volt összeegyeztethető, az intézmény mégis megtűrt rosszként élhetett a városban. Eredetére nézve pontos ismeretekkel nem rendelkezünk, az mindenesetre figyelemreméltó, hogy egyes mondai ábrázolások szerint Romulus és Remus nevelőanyja is feltehetőleg e mesterséget űzte. Eszerint már a város születésekor is meglévő társadalmi jelenségként tekinthetünk a prostitúcióra.
Klasszikus megfogalmazását a híres római jogtudós, Ulpianus a következőképpen adja meg: a prostitúció ellenszolgáltatás fejében – pecunis accepta – végzett nemi érintkezés, amelynek lényeges eleme, hogy az mindig nyíltan és nemi vonzódás nélkül – palam et sine delectu – történik.

A római prostitúció csodálatos gyorsan és nagy arányokban fejlődött. Külön törvényekkel szabályozták a prostitúciót, bordélyokat létesítettek, minden prostituált nőnek be kellett iratkozni az aedileknél, ahol írásbeli engedélyt, Licentia stupri-t kapott. Ennek elmulasztását szigorúan büntették.