Lehet, hogy Dänikennek van igaza, amikor azt állítja, hogy kozmikus idegenek garázdálkodtak az őskorban Földünkön, és „lopták” az érceinket. Különben aligha van magyarázat a titokzatos amerikai és dél-európai leletekre.

Eddig a tudomány azt állította, hogy 10-15 ezer évvel ezelőtt csak gyűjtögető ősemberek szaladgáltak a földön, és az első földművelő kultúrák Mezopotámiában mindössze hatezer évvel ezelőtt jöttek létre. Nos, ehhez képest Ceylon szigetén (Sri Lanka) már 14 ezer évvel ezelőtt komoly földművelést folytattak.
Vannak másféle, de legalább ennyire elgondolkoztató hírek is.

A régészek és más kutatók megállapították, hogy az ismert nagyon régi kultúrák színhelyeit nemcsak az ókorban, de még (-már) az őskorban is kereskedelmi útvonalak kötötték össze. Több tízezer évvel ezelőtt például egész Európát keresztül-kasul szabdalták a kereskedelmi útvonalak.

A feltárt sírokban talált leletek szerint az akkor élő (ős)emberek tekintélyes része bizony vadászat helyett azzal foglalkozott, hogy a legkülönfélébb anyagokat szállította ide-oda. Mellesleg nem csak Európában volt ez így, de itt sikerült kijelölni a legpontosabban a sajátos gyalogos karavánok által követett útvonalakat. A tudomány szerint mindenféle fémeket szállítottak. A mai angliai Cornwall-ból a mai francia Lyonon keresztül cinket vittek rendszeresen – Kréta szigetére! Nem tudni, hogyan keltek át a tengeren.

De voltak más útvonalak, ezek egy részét akár interkontinentálisnak is nevezhetnénk: például Dél-Afrikából Jeruzsálem környékére aranyat vittek rendszeresen. Mi több, ötezer évvel később, tehát körülbelül Kr.e. 300 környékén uránércet is szállítottak - szintén Angliából valahová Délkelet-Európába (a célállomást nem sikerült felderíteni, de lehet, az is Kréta volt…). A dologra úgy jöttek rá, hogy ezen útvonal mentén itt-ott „elpotyogtatott” ércmaradványokra leltek. Az ércekkel különben más földrészeken is érdekes dolgok történtek akkortájt.

Miértek és hogyanok

 

Például a Dél-Afrikában elterülő mai Lesotho királyság a modern időkben is termelt ki a Ngwenya-vasércbányából. De régészek az ércmező területén ősi bányákat tártak fel és arra a belátásra jutottak, hogy ott már 43 ezer (!) évvel ezelőtt kitermelés folyt!

De hasonló a helyzet az óceánon túl is. A mai USA területén, Michigan államban 6 ezer évvel ezelőtt – vagyis Kr.e. 4 ezer körül – egy ismeretlen embercsoport 200 ezer tonna vörösrézércet bányászott ki külszíni fejtéssel. Az az érc nyomtalanul eltűnt, ugyanis mindeddig egyetlen ókori civilizáció réztárgyaiban sem bukkantak azokra a vegyi összetétel-jellemzőkre, amelyekkel a michigani érc megkülönböztethető minden más bányából származó réztől. Ha Dänikennek adunk igazat, akkor mind Lesothoban, mind Michigan-ben kozmikus idegenek garázdálkodtak, mondhatni „lopták” a mi érceinket – de minek tették volna? És ez sem adna magyarázatot arra, hogy 10 ezer évvel ezelőtt valakik mindenféle érceket hurcoltak fel-alá három vagy több kontinensen a feldolgozás, hasznosítás legcsekélyebb reménye nélkül…? Akkor miért tették volna?
Nem inkább arról lehetett szó, hogy az érceket régen az elődök termelték ki?

A fémekkel kapcsolatos másik dolog: a nagyon régi leletek egyszerűen mintha kiestek volna az időből – olyan korban keletkeztek, amikor még nem is létezett az a technológia, amellyel létre lehetett azokat hozni!
Konkrétan az egyik a platina, a másik az alumínium. A régi Kínában, a Csou-dinasztia (Kr.e.1100 és 526 között uralkodott) egyik hadvezérének sírjára annak idején egy emlékművet emeltetett a hálás uralkodó. A kegyelet szép dolog, az viszont döbbenetes, hogy metallurgia szakemberek vizsgálata szerint a síremlék 85 százalékban alumíniumot tartalmaz.

Alumíniumgyártás áram nélkül?

Eddig úgy tudtuk, és ez az információ az utóbbi évtizedekben sem változott meg – hogy az alumínium gyártását az elektromos áram alkalmazása tette lehetővé. Elektrolízis révén alumíniumot először 1808-ban készítettek. Hihető-e, hogy háromezer évvel korában a Csou-dinasztia tudósai már elektrolízist alkalmaztak volna? És ha igen, hová lett később ez a tudás? Persze, a mi számunkra sokkal valószínűbb, hogy fogalmuk sem volt az áramról vagy az alumíniumról. Valakik valaha más céllal készítették azt – nyilván az elődök – és a furcsa, semmi máshoz nem hasonlító fémdarab fennmaradt, majd amikor a hálás túlélők a hadvezér dicsőségét akarták zengeni, hát feláldozták a kincstár egyik szép darabját és a vezér sírjára helyezték.

Egy régész a perui hegyek között platinából készült és szépen kidolgozott dísztárgyra bukkant. Ma is mutogatják valamelyik múzeumban, mint az egykori primitív hegylakó törzsek munkáját. Ki gondol arra, hogy a Kolumbusz előtti időkben – ugyanúgy, mint manapság – a platina csak 1773,5 Celsius fokos hőmérsékleten állítható elő…? Ezt még ma sem könnyű elérni. A kunyhókban éldegélő egyszerű emberek vajon hogyan munkálták meg a platinát? És ha már egyszer sikerült nekik, miért nem gyártottak belőle többet – sokat?

Felhasznált irodalom: Nemere István: Az előző emberiség