Pompeji városban fennmaradt falfestmények és használati tárgyak fényt derítenek Pompeji lakosságának és ezen keresztül az egész római császárkornak az erkölcsi sajátosságaira. Antonio Varone a témáról írt munkájában megjegyzi: „A rómaiaknak, anélkül, hogy ezeket valaha is annak tartották volna, számunkra perverznek számító szokásaik voltak, amelyekhez ők kitartóan ragaszkodtak. [...] Az obszcenitásnak, ahogyan azt ma használjuk, még a fogalma sem létezett [...].”
A szexuális kultúra emlékeit egyetlen kor és társadalom vizsgálatakor
sem nélkülözhetjük. Ennek ellenére, különféle okok miatt, az élet e
területére vonatkozó kultúrtörténeti kutatások a századforduló és a
húszas évek rövid fellendülése után csak az utolsó húsz esztendőben
indultak meg.
Jelen írás a figurae Venerisre, azaz a szeretkezési
testhelyzetekre vonatkozó antik forrásokat próbálja csoportosítani és
vázlatosan bemutatni. Jóllehet az ókori szexualitás története általában
adatokban gazdag, a téma szempontjából forrásaink rendkívül töredékesek,
és egyértelmű következtetéseket aligha tesznek lehetővé. Ez az
áttekintés csupán segítséget szeretne nyújtani a további kutatáshoz,
felkeltve tán azok érdeklődését is, akik hasonló témákról – ahogy Paulus
Zacchias írta a 17. században – legföljebb ”mélységesen szégyenkezve
szólnak”.
Hogy a szexualitás nem volt tabu a görög–római világban, sehol máshol
nem nyer oly egyértelmű bizonyítást, mint Pompejiben. A ma már
„kényesnek” számító erotikus témák megjelenítése falfestményeken,
mozaikokon, szobrokon egy életörömökre éhes világ képét vetíti elénk,
ahol egyformán természetes a vágy kifinomult követése vagy a közönséges
élvezetek keresése. Pompeji erotikus emlékeinek jó részét ma egy
nápolyi múzeum titkos termeiben őrzik. Szűk látókörű prüdéria és álságos
szégyenkezés akadályozza a mai látogatót abban, hogy a mindennapi élet
rejtett oldalát is megismerje, amely pedig szintén hozzátartozott a
Római Birodalom történetéhez. Írásunk és képeink egy olyan érzéki
világba vezetnek be, amelyet még nem vett körül a valláserkölcsi
értékítéletből fakadó titokzatosság.