Hogy a szexualitás nem volt tabu a görög–római világban, sehol máshol nem nyer oly egyértelmű bizonyítást, mint Pompejiben. A ma már „kényesnek” számító erotikus témák megjelenítése falfestményeken, mozaikokon, szobrokon egy életörömökre éhes világ képét vetíti elénk, ahol egyformán természetes a vágy kifinomult követése vagy a közönséges élvezetek keresése. Pompeji erotikus emlékeinek jó részét ma egy nápolyi múzeum titkos termeiben őrzik. Szűk látókörű prüdéria és álságos szégyenkezés akadályozza a mai látogatót abban, hogy a mindennapi élet rejtett oldalát is megismerje, amely pedig szintén hozzátartozott a Római Birodalom történetéhez. Írásunk és képeink egy olyan érzéki világba vezetnek be, amelyet még nem vett körül a valláserkölcsi értékítéletből fakadó titokzatosság.

A szexuális önmegtartóztatásra kényszerülő, aszkézist gyakorló keresztény ember gyakran gondolhatott vágyakozva a pogány görög–római világ szabad és félelem nélküli aranykorára, amikor az emberek korlátozás nélkül gyakorolhatták a szexet. Valóban úgy tűnik, hogy a nemiség területén az antik ember összehasonlíthatatlanul szabadabb volt, mint az utána következő századokban élők.

Egy melegjogi aktivista Belfastban a meleg fesztiválon tett kijelentése felkorbácsolta az indulatokat. Peter Tatchell azt állítja III. Vilmos angol király biszexuális volt.

Királyok, királynők és császárok valamint azok akiknek másságuk bár lehet, hogy csak legenda mégis jelentős szempont a történelem rögzítésének kezdete óta. Csokorba szedtünk ezen uralkodók közül néhányat.

A homoszexuálisok önmeghatározása és meghatározása tekintetében második korszak az 1780-1880 közötti. A felvilágosodás büntetőjogi reformjai, illetve a vallási türelem meghirdetésének következtében a halálbüntetés fenyegetése enyhült, a homoszexuálisok olyan erotikus szabadkőműves társaságokat szerveztek (rózsakeresztesek, illuminátusok) amelyek szintén kiemelkedő szerepet játszottak az európai élet modernizálásában.

A korai keresztény korszakban elsősorban a görög filozófusok aszketikus tanításai hatottak, azaz mindenféle szexuális öröm és élvezet ellen szóltak. A VI. században a kereszténység és más kultúrák hatására a homoszexualitást törvényen kívül helyezték. 533-ban Justinianus császár (bizánci uralkodó) alkotott korlátozó törvényeket "olyan férfiakkal szemben, akik vágyat éreznek más férfi iránt", mert ez szerinte veszélyezteti az államot. A szodómia büntetése: kasztráció volt, a melegség hasonló bűnnek számított, mint a házasságtörés. 829-ben Párizs szinódusa (nem egyetemes zsinatról van szó, vélhetően a városi papi testületről) a mórok, valamint a magyarok invázióját, illetve a vikingek betörését hibáztatta az azonos neműek közötti eroticizmus, valamint a bestialitás (kegyetlenkedés vagy állatokkal való fajtalanság?) és a pogányság terjedése miatt.

Az ókori társadalmak szinte mindegyikében találtak forrásokat a homoerotikus kapcsolatokra. Az ie. 2600 körül az 5. egyiptomi uralkodódinasztia idejéről (Óbirodalom ideje) maradt fenn sír-dombormű a király udvarában manikűrösként, illetve fodrászként dolgozó két férfié, akik átölelik egymást. A forrás szerint ez még a nő-férfi ábrázolásokon is ritka póz. Az ie. 2500-ból származik a sumér Gilgames eposz, amely a világon a legrégibb olyan megmaradt mű, amely tartalmazza az irodalom első homoerotikus szerelmi történetét: a szexuálisan túlfűtött Gilgames és a vadonban élő Enkidu halállal dacoló kapcsolatát. Az ie. 1750 körüli Babilóniában Hammurabi törvénykönyve megemlíti girsequ-t, aki férfi palotaszolgaként szexuális szolgáltatásokat nyújtott az uralkodó osztály tagjainak.

Már az ősközösségi társadalmakban is fellelhetők az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat nyomai. Az időszámítás előtti 12 000 körül maradtak fenn a homoerotika iránti megbecsülés jelei: barlangrajzok, fallikus vesszők ezrei, illetve mesterséges dupla hímvesszők/dildó...

Bármely népet és bármely kort vizsgáljuk, gyakorlatilag kivétel nélkül azt találjuk, hogy szexualitás (szexuális viselkedés) nemcsak az intézményesített párkapcsolatban (házasságban) fordul elő, hanem előtte, sőt, alatta (mással is) no meg utána is. Kultúránként változott, hogy a házasságkötés előtt a fiúknak és a lányoknak elnézték, megengedték a szexuális próbálkozásokat, vagy éppen igyekeztek őket távol tartani egymástól. A felnőttek házasság nélküli vagy azon kívüli szexuális kapcsolatainak megítélése terén hasonló volt a helyzet. Az ókorban azután meglehetősen elterjedt a rabszolganők (rabszolgák) szexuális kizsákmányolása. Ugyanakkor – talán a házasságkötési ajándékozás, ajándékcsere mintájára (és az árucsere elvének megfelelően) – mindinkább elfogadottá vált, hogy a szexuális szükségletek összeházasodás nélküli kielégítése is ajándékot érdemel. Erre a nők is rájöttek. Igy jött létre a prostitúció.

Milyenek voltak a görög istenek? Olyanok, mint maguk a görögök. Okosak, méltóságteljesek, de telis-teli emberi gyarlósággal. Keresztény kultúrán pallérozódott gondolatvilágunkat bizony meghökkenti az istenek ilyen ábrázolása. Az Uránosz ellen lázadó fiú, Kronosz, egy gyémántsarlóval levágja apja nemzõszervét, majd feleségül veszi nõvérét, gyermekeit pedig megeszi. Az új fõisten Zeusz mindenféle alakot magára ölt hogy házasságkötésekor elrejtõzhessen felesége féltékeny pillantása elõl.