„Az apja lehetne!”-súgtak össze rosszallón egy-egy eltérő korú párocska láttán még nem is olyan régen az emberek. Ma már megszokott a nagy korkülönbség, olyannyira, hogy még a valódi apa-lánya párokat is tapintatos puhatolózással szólítják meg a pincérek.
Ma már bátran kezdeményezhet egy nő, ám még mindig élnek bizonyos előítéletek ezzel kapcsolatban. Jól tesszük-e, ha rárepülünk egy pasira, és mit tegyünk, ha csak szeretnénk, de nem merünk? És mi a helyzet a saját pasinkkal?
Vannak férfiak, akik egy jegygyűrűvel a bolygóról is le lehet kergetni. Ők azok, akik bár szerelmesek, utálják, hogy szerelmesek. Akik a párkapcsolatot igának érzik, és folyton a szemünkre hányják, hogy belehajtották a fejüket. Vajon megváltoznak valaha?
Pasink egyik este még a mintaférjek gyöngyét is megszégyeníti, másnap meg úgy viselkedik, mintha csak nyűg lennénk a nyakán. Hogy ez egyszerű marsbéli hagyomány? Naná, hogy Vénusz szórja az igéket.
Egy kapcsolat vége olyan, mintha meghalt volna valakink. Ezt muszáj egyfajta gyászmunka során feldolgoznunk, mert csak így van esélyünk a valódi továbblépésre. Ez a gyászmunka pszichológiailag "diagnosztizált" folyamat, amelyet nem lehet megúszni - ám ha végigcsinálod, rengeteget nyersz vele!
Egy-egy konfliktusos párkapcsolat vége után sokszor elkeseredetten arra gondolunk, egy nővel bezzeg sokkal könnyebb lenne... És megriadunk: mindig is a nők után fordultunk az utcán, kíváncsiak vagyunk a női csókra, most meg még ez is: lehet, hogy valójában leszbikusak vagyunk?!
Egyáltalán: miért is szeretnénk más emberré formálni a párunkat? És miért nem sikerül? Az emberi lélek működése, a személyiség változásának törvényei választ adnak a kérdésekre.
Sok nő úgy marad benne egy-egy kapcsolatban, hogy boldogságot, törődést nem, csak gondokat és szenvedést hoz számára. Bízik abban, hogy majd minden megváltozik - egész addig, míg késő nem lesz. Ne ess ebbe a hibába - vizsgáld felül kapcsolatotokat és saját indítékaidat!
Mars és Vénusz is egyaránt prédája a zöldszemű szörnynek - Mars megvadult bikaként fújtat féltékenységében, Vénusz zokog és vergődik fájdalmában. Az indítékok különböznek, az eredmény mindig ugyanaz...
„Az apja lehetne!”-súgtak össze rosszallón egy-egy eltérő korú párocska láttán még nem is olyan régen az emberek. Ma már megszokott a nagy korkülönbség, olyannyira, hogy még a valódi apa-lánya párokat is tapintatos puhatolózással szólítják meg a pincérek.
Ma már bátran kezdeményezhet egy nő, ám még mindig élnek bizonyos előítéletek ezzel kapcsolatban. Jól tesszük-e, ha rárepülünk egy pasira, és mit tegyünk, ha csak szeretnénk, de nem merünk? És mi a helyzet a saját pasinkkal?
Vannak férfiak, akik egy jegygyűrűvel a bolygóról is le lehet kergetni. Ők azok, akik bár szerelmesek, utálják, hogy szerelmesek. Akik a párkapcsolatot igának érzik, és folyton a szemünkre hányják, hogy belehajtották a fejüket. Vajon megváltoznak valaha?
Pasink egyik este még a mintaférjek gyöngyét is megszégyeníti, másnap meg úgy viselkedik, mintha csak nyűg lennénk a nyakán. Hogy ez egyszerű marsbéli hagyomány? Naná, hogy Vénusz szórja az igéket.
Egy kapcsolat vége olyan, mintha meghalt volna valakink. Ezt muszáj egyfajta gyászmunka során feldolgoznunk, mert csak így van esélyünk a valódi továbblépésre. Ez a gyászmunka pszichológiailag "diagnosztizált" folyamat, amelyet nem lehet megúszni - ám ha végigcsinálod, rengeteget nyersz vele!
Egy-egy konfliktusos párkapcsolat vége után sokszor elkeseredetten arra gondolunk, egy nővel bezzeg sokkal könnyebb lenne... És megriadunk: mindig is a nők után fordultunk az utcán, kíváncsiak vagyunk a női csókra, most meg még ez is: lehet, hogy valójában leszbikusak vagyunk?!
A nők nagy többsége bizony nem vallja be párjának, ha nem jön össze az orgazmus. Miért van így, és hogyan lehet megváltoztatni?
Egyáltalán: miért is szeretnénk más emberré formálni a párunkat? És miért nem sikerül? Az emberi lélek működése, a személyiség változásának törvényei választ adnak a kérdésekre.
Sok nő úgy marad benne egy-egy kapcsolatban, hogy boldogságot, törődést nem, csak gondokat és szenvedést hoz számára. Bízik abban, hogy majd minden megváltozik - egész addig, míg késő nem lesz. Ne ess ebbe a hibába - vizsgáld felül kapcsolatotokat és saját indítékaidat!
Mars és Vénusz is egyaránt prédája a zöldszemű szörnynek - Mars megvadult bikaként fújtat féltékenységében, Vénusz zokog és vergődik fájdalmában. Az indítékok különböznek, az eredmény mindig ugyanaz...
