A kísértetek kapcsán ősidők óta tartja magát az a hiedelem, hogy elhagyatott, ódon helyeken, temetőkben, kastélyokban, romos házakban jelennek meg, ám a legtöbb találkozásra a hétköznapokban kerül sor. Sőt, néha az is megesik, hogy éjjel arra riadunk fel, hogy egy szellem motoszkál az ágyunkban!

Az Egyesült Államok egyik legrégebben épült, mai napig álló házában kísértetek tanyáznak? Könnyedén lehetséges, hogy valóban ez a helyzet, legalábbis az időközben múzeummá átalakított Fairbanks House látogatói és alkalmazottjai egyre többször számolnak be megmagyarázhatatlan jelenségekről.

Egy Dél-Afrikai tartomány, Karoo kisvárosából, Steytlerville-ből megdöbbentő történetek láttak napvilágot, amiben a főszereplő egy titokzatos, alakváltó lény.

1632 októberében titokzatos kór szállta meg a Louduni Orsolya-rendi zárda apácáit. 200 évvel korábban hasonló események borzolták a kedélyeket egy észak-franciaországi zárdában. Bár a két esetet évszázadok választották el egymástól, az egyház illetékesei szerint az ördög szállta meg az apácákat.

A parapszichológusok régóta tanulmányozzák azt a jelenséget, amelynek során egyes személyek azonos időpontban két különböző helyen bukkannak fel a szemtanúk előtt. Az asztrális projekció vagy bilokáció néven ismert „megkettőződés” ideje alatt a lélek eltávolodik a fizikai testtől, és olyan látható alakot ölt, amely rendkívüli módon emlékeztet a valóságos személyre. Az elmúlt évszázadokban számos történetet jegyeztek fel vallási mesterekről, sámánokról és mágusokról, akik önkívületi állapotban hagyták el testüket, de az élmény erős érzelmi trauma hatására, hipnózisban vagy halálközeli állapotban akaratlanul is előfordulhat.

Egyes elképzelések szerint az okkultista szeánszok alkalmával vagy az éjszaka kellős közepén látható alakot öltő szellemek és démonok a lakásban elhelyezett tükrök segítségével közlekednek a párhuzamos dimenziók között, és az emberi vitalitásból merítenek energiát a túlvilági élethez.
A természetfeletti tulajdonságokkal és különleges képességekkel felruházott tükröződő felületek évezredek óta állnak a mágusok, látnokok és boszorkányok szolgálatában. A tükröződő felszínről visszaverődő fénysugarak varázslatos hatására már az őskori emberek is félelemmel és tisztelettel tekintettek. A tükörben időről időre – egészen pontosan a belepillantáskor – felbukkanó „jelenéseket” túlvilági lényekkel azonosították, akik a tükör eltörése esetén kegyetlenül bosszút álltak a kár okozóján, hiszen ezzel elveszítették búvó-, illetve lakóhelyüket. A fáradságos munkával, többnyire csiszolt rézkorongból készült ősi tükröket általában a halottak mellé temették, mert a hiedelem szerint a tükrök szellemei a holtak lelkével együtt tértek vissza a túlvilágra.