Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestsellerének egyik pozitív hozadéka (a szerző bankszámlájának gyarapodása mellett) az, hogy tíz- (ha nem száz-) milliók kapják fel a fejüket, ha az Illuminátusokról hallanak. Mivel mégiscsak egy thrillerről (és nem vallástörténeti munkáról) van szó, a mezei olvasók nem mindig tudják eldönteni, hogy a leírtakból mi a fikció és mi a históriai tényállítás. Mai posztunk elsősorban nekik akar segíteni, na és a konteósok is kapnak egy-két csócsálnivalót. Maga az Illuminati elnevezés a latin illuminatus (felvilágosodott, megvilágosodott) főnév többes száma.

A mai Irakban az ókori Mezopotámia régészet ásatásai során előkerült legmeghökkentőbb leletek valószínűleg az agyagból égetett birkamájformák. Az igen részletes kidolgozás sokkal pontosabb anatómiai ismeretekről tanúskodik, mint amilyennel mintegy 4000 évvel később a középkori Európa dicsekedhetett. A feliratos formák feltehetően szemléltető taneszközök voltak. De vajon mit tanulhattak a Mezopotámiában az i. e. 3000-ben élő sumérok egy állat májából? A válasz: a jövőt.

1899-ben egy pekingi orvos betegének olyan gyógyszert írt fel, amely Kína egyik legérdekesebb régészeti leletének felfedezéséhez vezetett. A gyógyszer egyik alkotóeleme őrölt „sárkánycsont” volt, amit Honan tartományban nagy bőségben gyűjtögettek a földjeiken a gazdálkodók. A beteg is vásárolt néhány ilyen csontot, és mivel tanult ember volt, felismerte, hogy a csontdarabkák voltaképpen teknőcpáncél-töredékek, amelyeken különös repedések és karcolások láthatóak. A figyelmes tanulmányozás után kiderült, hogy a bevésett karcolásokban rendszer van. A beteg ún. jövendölőcsontokra bukkant, amelyeket a Sang-dinasztia idején jövendőmondásra használták. A rajtuk látható „feliratok” pedig a kínai írás legrégibb formájának tekinthetők.