A „szállítmányban” nem csupán őrültek voltak, de szép számmal akadtak csavargók, erköcstelenek vagy egyszerűen csak szegények
Európa egyes pontjai olyan szent zarándokhelyek voltak, ahová az őrülteket a városok és a kórházak együttes szervezésében utaztatták el - a gyógyítás összefonódott a kirekesztés szándékával. Azonban ez a gyakorlat nem magyarázható kizárólag az alapján, hogy az őrültek haszontalanok voltak vagy veszélyt jelentettek volna a városlakókra. Sokszor nem léphettek be például a templomba sem, nyilvánosan megkorbácsolták őket és egy színlelt hajtóvadászat keretében kergették őket ki a városból. A száműzetés tehát rituális színezetet öltött, a hajóra szálló bolondot nemcsak magával viszi a víz, de meg is tisztítja. Sok városban azonban már a kapuknál fogságba ejtik az őrülteket, így pecsételve meg kirekesztettségüket, hiszen sem a belépés, sem a visszatérés nem lehetséges számukra.
Ha valaki szerelmes, mennyiben számít az, hogy rossz vagy jó ember, ki a világot jelenti neki? Számít e, hogy lop, csal, hazudik? Tulajdonképpen majdnem mindenki elköveti ezeket a „bűnöket” élete során. Ellopja valakinek a szívét, megcsalja saját magát, vagy rosszabb esetben a társát. Ebből pedig következik, hogy hazudik magának, vagy annak, aki mellette van. Mind ez, ha nem magunkat bántjuk, hatalmas kínokhoz vezethet. Észrevesszük-e ha becsapnak minket? Észleljük-e azt, hogy mi mit teszünk vagy, hogy ki az, akit megbántunk? Ki az, aki megállít minket, és megmutatja a helyes utat, hogy mit szabad és mit nem?
A tekercs Thebeus görög írnok nevéhez fűződik, a tekercs keletkezését a modern korban sok mítosz övezi. Thebeus eredetileg lélektekercsnek hívta, majd utána ragadt rá a Thebeusi tekercs.
Modern társadalomban élünk. Mindenki egyenjogúnak számít, mégis sokszor ítélkezünk a másik felett gyakran alaptalanul. Ha valaki deviáns magatartásformát mutat ,már rögtön elkönyveljük különcnek ,az ilyen személyek pedig kisebb-nagyobb mértékben hátráltatják a közösségek zavartalan működését. Erre pedig a megoldás sok esetben az „orvosi” kezelés. Azonban a mai értelemben vett pszichiátriáig vezető útra kicsit sem lehetünk büszkék.
Sok ember nem tudja ,hogy mik zajlottak a régmúltban vagy akár mik történnek napjainkban a pszichiátria falai mögött ,ezért is tartom fontosnak megemlíteni ezeket a tényeket.
Az emberek nem csak szoronganak a felfoghatatlantól, de morbid módon le is nyűgözi őket. Ezt a fajta bűvölettel vegyes iszonyatot tápláljuk a sorozatgyilkosok iránt is, akik egyszerre bestiák és zsenik. Íme azok a sorozatgyilkosokok, akik mindmáig a leginkább rettegésben tartották, avagy lenyűgözték környezetüket.
enki sem tudná pontosan meghatározni, mikorra tehetõ az elsõ orális szexparti idõpontja, de ki tudjuk találni, ki volt a kezdeményezõ. A két lábra való emelkedés kétségtelenül forradalmi lépés volt. Yves Coppens francia paleontológus kidolgozott egy elméletet, miszerint a Lucy 2–3 millió évvel ezelõtt fellációt követett el. Ebben semmiféle morális kód nem akadályozta meg. Yves Coppens szerint semmi nem lehet jobb, mint egy paleofelláció. Timothy Taylor archeológus A szex õstörténete címû könyvében leírja, mi tekinthetõ az emberiség elsõ szexuális leletének: egy neolitikum kori kõszobor, amely egy nõt ábrázol, amint egy férfi farkát ízleli. Közben egy harmadik személy hátulról belehatol. Az elsõ civilizált szopás mitologikus mellékízû: Oziriszt, az egyiptomi istent valamelyik ellensége darabokra vágja, a felesége azonban visszaadja életét – egy „felerõsített” pénisszel. Ozirisz apja, Geb, a föld istene úgy jelenik meg a mitológiában, mint az egyetlen, aki egyedül el tudja érni a felláció örömét. Ez olyan tulajdonság, amely Alfred Kinsey szexológus szerint a halandók körében ezerbõl egynek vagy kettõnek adatik meg.
Eleanor „Nell” Gwyn (néhány helyen: Gwynne) Anglia zűrzavaros évében, az I. Károly kivégzését követő évben (1650) született. Már gyermekkorában megtapasztalta az élet árnyékos oldalát. A családot apjuk elhagyta, így anyjával és testvéreivel Drury Lane-be, a "prostituáltak fővárosába" költöztek. A családi „szakmát” folytatva már gyermekként prostituáltnak állt, majd bájait és a népszerű színészek kéjvágyát felhasználva 13 évesen színész lett. A rendkívüli színészi tehetségekkel megáldott lányra a Franciaországból frissen hazatért, a színházért és a színésznőkért bolonduló II. Károly király is felfigyelt.
A császárné életének korai szakaszáról nincsenek megbízható forrásaink. Caesariai Prokopiosz szerint Cipruson született, s gyermekkorától Konstantinápolyban élt, valószínűleg színésznő lehetett. A későbbi Justinianus császár (527-565) beleszeretett Theodórába, s megkérte nagybátyját, az akkor hatalmon lévő Justinus császárt, hogy feleségül vehesse. Az uralkodó támogatta az ötletet, azonban a rabszolgalányként született felesége, Euphemia Lupicina ellenezte, mondván, törvény írja elő, hogy magas rangúak nem vehetnek el kurtizán
Az emberek nem csak szoronganak a felfoghatatlantól, de morbid módon le is nyűgözi őket. Ezt a fajta bűvölettel vegyes iszonyatot tápláljuk a sorozatgyilkosok iránt is, akik egyszerre bestiák és zsenik. Íme azok a sorozatgyilkosokok, akik mindmáig a leginkább rettegésben tartották, avagy lenyűgözték környezetüket.
Római szerzőt idéz 16. századi erotikus tartalmú levelében az egyik legbefolyásosabb angol katolikus nő, de szerelme valószínűleg viszonzatlan maradt.
Theodóra
