Az orvoslás egyidős az emberiséggel. Sok mai, modern egészségügyi
eljárás alapjait fektették le régen, mégis, a középkori orvoslásról
mindenkinek a nevetséges, kifejezetten kártékony, fájdalmas kúrák,
kezelések jutnak eszébe - megalapozottan. Lássuk ezek közül a
legsokkolóbbakat!
LONDON. Az orvosi célú
kannibalizmus a korai Európa történetének egyik legfurcsább orvosi
praktikájaként vonult be az orvoslás történetébe. Sokáig tartotta magát
ugyanis az a nézet, hogy a mumifikálódott emberi hús fogyasztása
alkalmas, sőt ajánlott a betegségek kezelésére.
Az elmegyógyintézeteknek valószínűleg sosem lesz jó hírnevük. Az
1700-as években azonban rosszabbak voltak – szándékosan. Philippe Pinel
volt az a személy, aki miatt megváltozott ezeknek az intézeteknek az
elméleti irányítása.
A középkori orvosi módszerek mai szemmel nézve kegyetlennek minősülnek,
rengeteg felesleges szenvedést okozva a betegnek, aki bele is hallhatott
a "gyógyító" tevékenységekbe. A faluról falura vándorló orvosdoktor,
borbély és seborvos az érvágás, hánytatás, beöntés és köpölyözés
módszerével, valamint piócák segítségével próbálta "megtisztítani" a
beteget. Az érzéstelenítés és a megfelelő műszerek hiánya miatt a
betegeknek borzasztó kínokat kellett kiállniuk.
A középkorban igen gyakori, a nyaki mirigycsomók megduzzadásával járó
görvélykórt a népi hiedelem szerint a francia és angol királyok puszta
kézrátétellel tudták gyógyítani. A 11-12. századra kialakuló szertartás
még a 18. században is megszokott rítus volt az udvarokban, azonban
1825. május 31-e után már egyetlen király sem tette kezét a skrofulában
szenvedők sebeire Európában.
Az ókori orvoslás már magas szintre jutott, ezt a középkorban az arab
medicina tudta egyedül továbbvinni, mert az európai középkor vallásos
gondolkodása miatt az orvoslás erősen visszaszorult – az egyházi falak
közé…
A középkori sebészeti eljárások kidolgozatlanok és fájdalmasak voltak. A sebészek ugyanis túl keveset tudtak az anatómiai, érzéstelenítési és sterilizáló technikákról ahhoz, hogy megfelelően elláthassák a sérüléseket. Akinek valamennyire is kedves volt élete, annak nem volt más választása.
A zavart elméjű ember szinte minden korban nagy
érdeklődést váltott ki a magukat ebből a szempontból egészségesnek
gondolókból, de ez az érdeklődés nem feltétlenül jelentette az
együttérzést és az emberséges bánásmódot. Az emberiség történetének
legtöbb időszakában az elmebetegek sorsa a kiközösítés és az elkülönítés
volt. Amit ma mentális zavarnak, elmebetegségnek titulálunk és orvosi,
pszichiátriai esetnek tekintünk, az egyes időszakokban más és más
magyarázatot és "kezelést" kapott.
Rovatunk mai részében ismételten egy elmegyógyintézetet mutatok be
nektek, a soron következő helyszín ezúttal New York állam Rockland
megyéje. 1911-ben itt nyitotta meg kapuit a William Pryor Letchworthről
elnevezett intézmény, amelynek eredeti célja a mentális és/vagy fizikai
fogyatékkal élők, pszichiátriai betegek megfelelő elszállásolása,
ellátása és foglalkoztatása volt. A festői tájjal körbevett gigászi
területen 130 kiválóan megtervezett épület állt ezt a célt szolgálva, az
akkoriban legkorszerűbb eszközökkel és berendezéssel felszerelve várva
pacienseit.
Az elmegyógyintézeteknek valószínűleg sosem lesz jó hírnevük. Az
1700-as években azonban rosszabbak voltak – szándékosan. Philippe Pinel
volt az a személy, aki miatt megváltozott ezeknek az intézeteknek az
elméleti irányítása.
A középkori orvosi módszerek mai szemmel nézve kegyetlennek minősülnek,
rengeteg felesleges szenvedést okozva a betegnek, aki bele is hallhatott
a "gyógyító" tevékenységekbe. A faluról falura vándorló orvosdoktor,
borbély és seborvos az érvágás, hánytatás, beöntés és köpölyözés
módszerével, valamint piócák segítségével próbálta "megtisztítani" a
beteget. Az érzéstelenítés és a megfelelő műszerek hiánya miatt a
betegeknek borzasztó kínokat kellett kiállniuk.
Az ókori orvoslás már magas szintre jutott, ezt a középkorban az arab
medicina tudta egyedül továbbvinni, mert az európai középkor vallásos
gondolkodása miatt az orvoslás erősen visszaszorult – az egyházi falak
közé…
Rovatunk mai részében ismételten egy elmegyógyintézetet mutatok be
nektek, a soron következő helyszín ezúttal New York állam Rockland
megyéje. 1911-ben itt nyitotta meg kapuit a William Pryor Letchworthről
elnevezett intézmény, amelynek eredeti célja a mentális és/vagy fizikai
fogyatékkal élők, pszichiátriai betegek megfelelő elszállásolása,
ellátása és foglalkoztatása volt. A festői tájjal körbevett gigászi
területen 130 kiválóan megtervezett épület állt ezt a célt szolgálva, az
akkoriban legkorszerűbb eszközökkel és berendezéssel felszerelve várva
pacienseit.
